Tanulmányok Pápa város történetéből

szerint augusztus 2-án, illetve az azt követő vasárnapon tartották. 102 Sátrakkal népesült be
ilyenkor a ferences templom környéke, és sátrak álltak a Korvin utcában is. A búcsún
kirakodtak a bábosmesterek, akik a mézből készült csemegék mellett árusítottak gyertyákat és
viasz offereket is, amelyeket a búcsúsok a templom oltárára helyeztek. A búcsún szerezték be
a kegytárgyakat, rózsafüzéreket, szentek szobrait otthonaik díszítésére, valamint vallásos
ponyvatermékeket, ima- és énekeskönyveket vásárolhattak. A ferences templom, illetve a
ferences rend legnagyobb ünnepén összegyűlt sokaság a sátorsort járva ajándéktárgyakhoz,
konfekciótermékekhez, lábbelifélékhez is hozzájuthatott.
A porciumkulai búcsú előtt egy héttel volt az Anna templom titulusünnepe. Ezen a búcsún
valamivel kisebb tömeg gyűlt össze, mint a ferences templomin, kevesebb vidéki jött be rá. A
kirakodóvásárt a fapiacon tartották, közel a templomhoz. Itt két sorban vertek sátrat az árusok.
Az ünnepi mise után a sátorsorok közti széles téren sétált és nézelődött a tömeg. Erről a
búcsúvásárról is vittek haza rendszerint búcsúi emléket: kisebb játékokat a gyerekeknek,
bábosfigurákat, gyertyát, imakönyvet. 103
Pápán nagy hagyománya volt a körmeneteknek. A pálosok fő ünnepén, Úrnapján a körmenetet
a Rózsafüzér társulat rendezte meg nagy pompával. A körmenet idején minden harang szólt.
A pálos templomból indulva a plébániatemplomhoz tartottak. Miután megkerülték a Fő téren
álló templomot, a négy sátornál elvégzett szertartások és áldások után visszatértek a rendi
templomba. „A körmenet annyira fényes volt és akkora tömegeket mozgatott meg, hogy még
szombathelyi résztvevői is voltak” - örökítette meg Molnár István. A plébániatemplom
felépítése (1786) után is évekig a pálosok rendezték meg az úrnapi körmenetet s csak később a
plébánia. Ekkor a pálosok az ünnepet követő vasárnapra tették át a körmenetüket. 104
Az úrnapi körmenet az Öregtemplomból a Fő utcán át, bekanyarodva a Deák utcára s onnan a
Kossuth utcán keresztül a templomot megkerülve tért vissza a Szentegyházba. A négy oltárt a
Plébánia kapuzata alatt, a bencés templom bejáratánál, a Kossuth utca 24. számú ház
kapuboltozatában és a Fő téren álló Kenessey-Szondy ház kapuja alatt állították fel szokás
szerint. A körmenet pompáját emelték az egyes szakmák jellegzetes viseletbe öltözött
képviselői. A menetben haladtak a város katolikus iskoláinak leánytanulói, akik karkosaraikból
virágszirmot hintettek. Erre az alkalomra még kosárkájuk karrészét is befonták virággal.
Tartalékul nagy kosárban is hoztak virágszirmot. pipacsot, búzavirágot a város határából. A
hársfaágakból font sátrak oltárainál a zárdista énekkar szerepelt. A dohánygyári és szövőgyári
munkásnők mint Mária-lányok kék szalagon csodálatos érmet viseltek a nyakukban a
körmenet idején. Kezükben üvegbúrákkal védett gyertyákkal vonultak. Az úrnapi körmenet
útvonalán a lakók felseperték a járdát és virágokkal, gyertyával díszítettek. A város aprajanagyja,
más vallású lakói is megbámulták a körmenetet. A sátrakból egy-egy ágat hazavittek
és a tükör mögé tűzték. Viharban, villámláskor a tűzbe vetették.
A föltámadási körmenet is évente végigjárta a Fő teret az Öregtemplom körül. Mindkét
körmenet - de különösen az úrnapi - alkalmával kivonult a katonaság, és díszlövéseket adott le
a Tapolca túloldaláról. Ilyenkor még mozsarakból is lőttek a múlt század első felében. Az
ellövöldözött puskapor árát a tanács térítette meg a kereskedőknek. 105
Húsvét napjának reggelén a katolikus családok a kálváriatemplomba vitték megszenteltetni
kosárban, szakajtóruhával letakartan a tojást, sonkát, kalácsot. Hosszú sorban álltak a
szenteltetni szándékozók. Fennmaradt annak a gazdának a története, aki így szólt a kosarat
tartó párjához: „Takard ki - mármint az ételt - hadd hulljon rá a szenteltvíz!” Míg a szentelményt
haza nem vitték, nem reggelizhetett a család. A megszentelt ételt együtt fogyasztották
362