Tanulmányok Pápa város történetéből

A már említett Szondy-Kenessey 10.000 forintos alapítvány évi kamatai mellett, Sándor
Gergelyné Torkos Zsuzsanna (1802-ből való) 1000 forintos, Átal Istvánné Csepely Anna
szintén 1000 forintos, Eőry Szabó Gábor 800 forintos (1836), ugyanezen évből Kun László
1800 forintos s Pálffy Pál (1840-ből való) 6.500 forintos alapítványai jelentős hozzájárulást
jelentettek az egyházi és iskolai terhek hordozásához. „Somody József főgondnok végrendeletileg
az egyházra hagyta szőllőjét és házát.” 100 Mindezeken túl az eklézsia kötelezettséget
vállalt házi szegényeinek gondozására. E célból adott esetekben külön gyűjtőíveket is
kibocsátottak. 1857-től a város is juttat meghatározott átalányt az eklézsia szegényei számára.
„1892-ben Vaszary Kolos hercegprímás juttat a város szegényeinek nagyobb összeget s abból
a református szegények is kaptak az apátplébános útján 84 forintot.” 101
Mindezen kötelességek és feladatok - anyagiakat kívánó - teljesítése mellett azért az állandó
kötelezettség a tisztviselői fizetések pontos kiszolgáltatása volt. Egészen 1872-ig a presbitérium
gyakorolta a lelkészválasztási jogot, utána már a gyülekezeti közgyűlés. Egy 1814-es
díjlevélből tudjuk, hogy „a lelkész készpénzfizetése évi 500 frt., a keresztelési alapból 15 frt.,
az egyéb stóla 60 frt., ünnepi perselypénzek 10 frt., 50 pozsonyi mérő gabona, egy 9 mérős
föld jövedelme s munkáltatása, 12 öl fa, annak berakásával s lakás.” 102 Amikor Tóth Ferenc itt
(1817-ben) lelkész lett, a pénzt 1000 forintra, a gabonát 100 mérőre emelték. A szabadságharc
után Széki Béla készpénzfizetése300 pengőforint. 1872-től Liszkay Józsefnek a természetbenieket
is pénzben fizetik, napi áron. A vezető tanítók általában a lelkészfizetés felét kapták,
a segédtanítók annál kevesebbet. Természetesen a kántoroknak (énekvezetőknek) külön
fizetés járt. Verses, énekes halotti búcsúztatókat a tanítók tartottak, s ezért külön díjazásban
részesültek. Az egyedül élő fiatal tanítót sorkoszttal segítették. A tanítók külön hozzájárulást
kaptak szolgálataikért a gyerekek számától függően azzal, hogy a magasabb osztályba járó
gyerekek után a szülők többet fizettek.
Visszatérve a szolgálattevő lelkipásztorokra, Liszkay József távozása után az 1877-1878.
években Németh István teológiai tanár, a későbbi (1914-1924) püspök helyettesített a pápai
gyülekezetben. A század végéig (1878-1899) ismét egy nagy egyéniség került Pápán a lelkipásztori
hivatalba Kis Gábor személyében. Kis Gábor (1819-1899) 1831-től tanult Pápán,
1844-re végezte el a teológiát. A Fazekas utcai házban 1841 tavaszán együtt lakott Orlaival és
Petőfivel. 1844 után köztanító, contrascriba és senior volt egy-egy évig. Mint honvédtiszt
részt vett a szabadságharcban. 1851-ben Pápán gimnáziumi, 1853-ban teológiai tanárrá
választották. 1858-1868-ig losonci, utána 1878-ig tatai lelkész volt. 1878-1899-ig (haláláig) a
pápai gyülekezet lelkipásztoraként szolgált. Több, jeles alkalommal mondott beszéde nyomtatásban
is megjelent. Feljegyezték róla, hogy pápai papként a 48-as honvédek felett elmondott
gyászbeszédeivel újra és újra tűzbe hozta hallgatóságát. Egy-egy ilyen alkalommal
zsandárokkal vigyázták a rendet. Az ő szolgálati idejére esik a kollégium más városba vitelének
harmadik (1892. évi) kísérlete. Akkor már Székesfehérvár neve is felmerül. Mint volt
diák és tanár a Pápán maradás mozgalmát nagy odaadással vezette, mely végül is sikert eredményezett.
1880-tól gyülekezeti Értesítőt adott ki. „Lelkészkedése idején indulnak meg a
belmissziói munkák, előbb Jilek Ferenc tanító buzgólkodása következtében megalakult az
énekkar 1896-ban, majd 1897-ben már a Nőegylet is működött. Kis Gábor kezdi meg a
szegények felruházási akcióját is 1894-ben.” 103
Kis Gábor lelkipásztorsága idején, 1885-ben merült fel először egy új templom építésének
gondolata. A presbitérium helyesléssel fogadta az indítványt, és „templomépítési bizottságot
alakított.” 104 A gondolat egyik serkentője volt a templom sűrűn előforduló tatarozása. Ez
1885-ben is elkerülhetetlenné vált. Nagyobb mennyezet-javításra került akkor sor. Az új
templom felépítésének eszméje azonban nem aludt el, de a megvalósítás már a következő
századra maradt.
412