Tanulmányok Pápa város történetéből

A pápai vár egykorú fametszetes képeinek tanúsága szerint a mai Tókertváros és a Várkert
déli részén sással-náddal benőtt mocsaras tó terült el. Hogy ezt az akkor létező mocsaras tavat
maga a természet alakította-e ki, vagy később várvédelmi célból emberi munka hozta-e létre,
nem tudjuk. Minden valószínűség szerint szerepet játszottak ebben a természeti adottságok.
Ezek a hajdani mocsaras, lápos területek szoros kapcsolatban voltak a Marcal két oldalán
elterülő hatalmas mocsaras területekkel. Megszűnésük akkor kezdődött, amikor az 1771-ben
végbevitt nagy folyószabályozási munkálatok elkezdődtek.
A Pápa és környékén említett vízfolyásokat, tavakat és mocsarakat a területtől délkeletre levő
Bakony hegység peremén feltörő karsztforrások látták el vízzel. Ezek között a legnagyobbak
Tapolcafő forrásai voltak. Ez utóbbiak látták el elsősorban a Tapolca patakot vízzel.
A Bakony-hegységnek ezen a részén dolomitok és mészkövek vannak. Köztudott, hogy ezek a
karbonátos kőzetek tele vannak repedésekkel. A reájuk hulló csapadékvizeket ezek a repedések
levezetik a mélyebb szintekre, ahol a vizek mint egy medencében tárolódnak. A víz csak
úgy jön újra a felszínre, ha teljesen feltöltődnek, és ott, ahol legelőször elérik a felszínt, források
alakjában kicsordulnak. Vízutánpótlódásukat a vízgyűjtő területükre hulló mindenkori
csapadékokból kapják, és mennyiségüket is a csapadékviszonyok szabályozzák. Csapadékosabb
időkben több, csapadékszegény időkben kevesebb vizet szolgáltatnak. Évezredeken
keresztül mindig megvolt a kialakult természetes egyensúly mindaddig, amíg az emberi
beavatkozás folyamatosságukat meg nem szüntette.
Az is köztudott, hogy a Bakony-hegység bauxitkészlete ezekben a karsztvíztároló természetes
medencékben foglalt helyet. Ezek gyakorlatilag víz alatt voltak. Kitermelhetőségük érdekében
a vizet szivattyúkkal a bauxit fekü kőzetéig le kellett szívni. Ez a hosszú éveken át tartó
bányászkodás azt eredményezte, hogy a természetes víztároló medencében a tárolt karsztvíz
szintje fokozatosan mélyebbre süllyedt, mint ahol a peremi vetők mentén felszínen levő
kicsordulási szint volt. Így amikor a vízszint mélyebbre került, a karsztforrások szinte
napokon belül elapadtak, ezért nem tudták táplálni a belőlük induló patakokat. Ez okozta azt a
katasztrófát, hogy ma Pápa és környékén a patakok nem szállítanak vizet. Ami a környékbeli
nádasok és lápos területek megszűnését illeti, ahhoz is nagyban hozzájárult a patakok elapadása,
de ezt lényegesen befolyásolta az egész völgyének épített csatornákkal való lecsapolása.
A tapolcafői források újra feltörését egyelőre csak remélni lehet. Ehhez szükség van arra, hogy
minden olyan bányászat megszűnjön a Bakony hegység területén, ami a bányavágatokból
vizet emel ki. Akkor is évtizedek múlhatnak el, amíg ez a hatalmas karsztvíztároló medence
feltöltődik a lehulló csapadékvizekből annyira, hogy a vízszint a kicsordulási szint fölé
emelkedjen. Nehezíti ezt az is, hogy a Balaton környéki regionális vízművet a bauxitbányák
kiemelte vízre tervezték és építették meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vízmű táplálására
a karsztvizet a bányák megszűnése után is igénybe veszik, így kétséges, hogy a karsztvíztároló
medence feltöltődik-e olyan szintig, hogy a leapadt források újból megindulhassanak. A
vízellátás miatt lehetőség van arra, hogy a karsztvíztároló mészkőterületen mélyfúrásokkal
érjék el a leapadt karsztvízszintet, de ez esetben a fúrólyukból a vizet csak búvárszivattyúkkal
lehet a felszínre hozni. Minden valószínűség szerint ma már a vízművek is ezt teszik.
Meg kell emlékezni Pápa és közvetlen környékének morfológiai viszonyairól, éghajlatáról,
növényföldrajzáról, mezőgazdaságáról és a környék nyersanyagairól.
Egy táj morfológiai viszonyait elsősorban annak geológiai felépítése, töréses szerkezete, majd
a rajta végbemenő lerakódási és letarolási folyamatok határozzák meg. Kis régiókban gondolkozva
ez nem magyarázható. Esetünkben is a tárgyalt terület szorosan beleillik és kapcsolódik
a Kisalföld délkeleti peremén kialakult morfológiai viszonyokhoz. Az eredeti felsőpannóniai
15