Tanulmányok Pápa város történetéből

állapította meg az MSZMP városi bizottságához írt jelentés, amely, mintegy a helyzetet
orvoslandó, egyszersmind felvetette a másikakkal való összeolvasztás gondolatát is. 358 Mivel
a városi vezetésnek az elmúlt évtizedben a Kossuth Tsz-szel esett több gondja-baja, inkább
annak az oldaláról közelített ugyanabba az irányba. „11 év alatt még egyszer sem sikerült
megfelelő jövedelmet biztosítani a tagoknak, melynek oka - írta megszilárdítási tervében az
MSZMP városi titkára - a gazdasági vezetésben lévő tapasztalatlanság, hozzá nem értés...,
hanyagság”. 359 A Kossuth Tsz „bár elmúlt 10 éves, mégsem lehetett példaként emlegetni az
egyéni parasztok előtt” - visszhangozta majdnem ugyanazt a megyei újság is. 360 A teendő
tehát - mint egy jó fél évre rá meghatározták - a két új, „közepes” szintű termelőszövetkezettel
való egyesítés, márcsak azért is, mert a közepesek egyikében is „igen gyenge” a vezetés. 361
Ennek ellenére úgy tartották az előkészületet taktikusnak, hogy a gyenge tsz-ben is növelni
kell a munkaegység értékét, mert különben a jobb „nem akarna vele egyesülni”.
Egyébként könnyen lehet, hogy az egyesüléssel kapcsolatos szentencia kimondásához hozzájárult
a környékbeli, de a város határából is részesedő, közel 21 ezer kat. holdra kiterjedő
három állami gazdaság pápai székhellyel történő, 1961. januári összevonása is. 362 S ezt aztán
a korábbi jelentéktelen változásokhoz képest (Tapolcafőnek 32 kat. hold átadása,
Kéttornyúlaktól viszont 15 kat. hold átvétele) egy nagyobb mezőlaki területrész (301 kat.
hold) Pápához való csatolása követte. 363
A három pápai tsz egyesítésére és az „egyetértés” elnevezés felvételére 1961 februárjában
került sor. Miután a tsz vezetői ezt elfogadták, a tagság is megérteni látszott, hogy a jó
szakvezetés biztosítása, a gépek, az épületek jobb kihasználása folytán mindez csak
előnyökkel járhat. Az egyesítő és az új vezetőket megválasztó közgyűlésen 80 %-ban
megjelent tsz-tagok részéről, „amikor szavazásra került a sor, egyetlen ellenszavazat nem
volt”. 364 A három tsz szakembereinek javából választott vezetőségnek immár egy 3.700 (sőt a
hivatalos statisztika szerint: 3.858) 365 kat. holdas gazdasággal és a különböző társadalmi
háttérrel rendelkező, össze nem szokott 374 tag irányításával járó gondokat kellett vállalnia.
Mi sem érthetőbb, mint hogy máról holnapra nem változott meg a korábbi helyzet. Bár a
tervek nem hiányoztak a 6,7 millió Ft-os 1961. évi pénzbevételről és a 27 Ft-os munkaegységértékről,
az állatférőhely-bővítésről és a különböző gépek, eszközök beszerzéséről. Az
eszközkoncentráció és a jobb munkaszervezés végett külön állattenyésztési, valamint külön 71
kat. holdas, munkaigényes kertészeti üzemágakkal új üzemegység-beosztást alakítottak ki. A
374 tagból azonban rendszeresen csak 292 dolgozott. S ebben nemcsak a fegyelmezetlenség,
hanem a korábbról örökölt kedvezőtlen korösszetétel (217 ötven év fölötti) is részes volt. 366
Ezért is pl. a kapásoknál, annak ellenére, hogy anyagilag is szankcionálták a mulasztásokat, a
részesművelés nem vált be, és helyette a tagság egyetértésével „premizálást” kellett
bevezetni. 367
Felléptek persze olyan hátráltató tényezők is, mint a vetőmag elégtelensége, szárazság, vihar
stb., amelyekről nem tehetett a tagság. Így a búzát kivéve sem a növényi termékekben, sem
pedig (a gyenge takarmányozás miatt) az állati hozamokban nem sikerült a várt mennyiséget
teljesíteni. Ezért is az időközben 6 millió Ft-ra csökkentett 1961. évi tervhez képest több, mint
650 ezer Ft kiesés keletkezett, s így a 27,16 Ft helyett a munkaegység értéke is csak 24,36 Ft
lett. 368 Az egyesülést követő első év eredményei kihatottak persze a továbbiakra is. A
fejlesztést és a munkaegység értékét előirányzó tervek, sőt a megvalósításukra tett lépések
azután sem hiányoztak, mégis pl. a munkavégző tagok számának további csökkenése (280-ra),
egyes takarmánynövények (kukorica, lucerna) termésátlagának visszaesése s részben ezért az
állatállomány stagnálása, az árbevétel-növekedés mellett is a 28,11 Ft helyett 26,53 Ft-os
315