Tanulmányok Pápa város történetéből

szürke mén lesz jó, a világos pej pedig a „mogyoró” pej szín anyaállatok mellé. 88 A méneshez
- a már addig is az uradalomban szolgált csikósokon kívül - ménesmestert is szeretett volna
Esterházy Károly felfogadni, főleg, ha „német, cseh vagy tót” embert kaphatnának. Lakást az
uradalom ad majd neki, s mellé az állatok gyógyításában jártas segítőt is adnának. A
„magyaros” tartáshoz a püspök szerint „közönséges de tudós” emberre volt szükség.
Tóth István prefektus feljegyzésében maradt meg Esterházy Károly Balaton melléki szőlőinek,
járandóságának pontos számbavétele 1766-ból. 89 Eszerint hegyvám járt neki Szentbékála,
Ecsér, Kisörs, Lábdi, Badacsony régi szőlőiből, minden 6 vedres szőlő után (1 hold szőlőt
tartottak ekkorának, másfél akó járt utána). Az új szőlőkből nyolcadot kapott (Kisörs, Lábd,
Badacsony). Kisapátin, a Zsindelyes nevű szőlőből és Istvándon minden 10 akóból másfél akó
volt Esterházy Károlyé, aki a veszprémi püspöknek járó tizedet is bírta a régebbi szőlőkben.
Szentbékálán, Ecséren, Kisörsön, Lábdon, Badacsonyban, Kisapátin és Istvándon minden
vedres szőlőtől járt neki 6 1/3 pénz, egy cipó vagy helyette további 1 pénz. A cipó rozsból
vagy kukoricából készült, „akora mintegy Semle”. Ha természetben fizették, a cselédeké,
hajdúké, katonáké volt, ha pénzben adták meg, a földesúré. A szőlősgazdák szabadon dönthettek
a fizetési módról. Ez utóbbi szőlőkben járt még a püspöknek 12 dénáron megváltható
munkája egy szedőnek szüretkor, kappan helyett 20 dénár (akár hegyvámos, akár nyolcados
volt is a szőlő, de Istvándon és Kisapátin csak a „vidékiek”, azaz a külső birtokosok fizették).
Kisörsön legeltetés címén 10 dénárt fizettek neki a gazdák, Arácson és Füreden 1 holdtól
hegyjog címén 18 pénzt, 1 pint (3 itce) mustot (1 veszprémi akót 90 itcével számoltak) vagy
helyette 40 dénár kappanpénzt fizettek. Esterházy Károly jobbágyai közül az arácsiak,
fürediek, szentbékálaiak, kisapátiak és istvándiak bírtak saját határukban szőlőt, máshol külső
birtokosoké volt az Esterházy Károlynak szolgáltató szőlő. (A kisapáti hegyen a káptalanfaiaknak
volt még szőlejük jobbágyai közül.) A szolgáltatások rendjét 1730-ban szabályozták
a devecseri úriszéken: „... ezen adóknak régen tetszett kezdődni...”.
Az úrbérrendezést közvetlenül megelőző években egyre inkább érezhető volt a változás előtti
nyugtalanság az uradalmi alattvalók körében. 1765. júliusában Kiss Ferenc fiskális tudósította
földesurát a Vas vármegyei Batthyány-birtokok jobbágyainak felzendüléséről a „Robot és
adózás ellen”. 90 Az egész vármegye nyugtalan volt, ezért a szeptemberi vármegyegyűlésig
elrendelték, hogy addigra az urbáriummal nem rendelkező s contractust sem bíró helységeknek
úriszéken urbáriumot adjanak, majd azokat a vármegyénél referálják. Esterházy Károly a
halogatást választotta, igyekezett elodázni ennek megtételét. 1765 augusztusában már a
káptalanfaiak és istvándiak is „felzendültek”, egy héten egy napnál többet robotolni nem
akartak. A következő évben, nyár derekán a mórichidaiak tartottak gyűlést, ahol elhatározták,
hogy az addigiakat tovább nem szolgáltatják, és ezt az ispánnal meg is üzenték a prefektusnak.
Önnön merészségüktől megijedve ezt hamarosan maguktól vissza is vonták. A pápaiak már
1766 tavaszán megtagadták a robotot, holott a prefektus „...egész Sessiótól, már három napnál
többet...” nem kívánt, azaz ezt megelőzően, pótolva hiányos adatainkat a szolgáltatások terén,
az uradalom szükséglete szerint ennél magasabbra is emelkedhetett a leszolgált napok
száma. 91 Júliusban Pápán nemesek és némely más lakosok sót árultak, felbátorodva folytatván
a mezőváros és a földesúr közötti harcot szabadságuk elismertetéséért. Még áprilisban a pápai,
censust fizető nemesekkel volt összetűzése az uradalomnak az általuk árult bor miatt, azaz
ismét a regálék haszonvételének joga volt az ellentét oka. Pápán 2 hét borárultatás járt a
földesúrnak, s a belső városban attól féltek, hogy a borárulást jelző cégéreket le akarja az uradalom
vágatni a házakról, meghosszabbítani törekedve saját árultatási idejét. Ezért az utcákon
és a padlásokon néhány napig fegyveresek vigyáztak az oppidumban.
161