Tanulmányok Pápa város történetéből

Századunkban a gyáripari készítmények (öntött vasedények és kályhák) elterjedése tovább
csökkentette a fazekas- és kályhástermékek iránti keresletet. A városban élő fazekas
ipartestületi önálló tagok száma 1905-re 13-ra csökkent. A Pápán működő hét ipartestület
közül egyedül a fazekas ipartestület minősült vagyontalannak. 82 A régi pápai fazekasmesterek
szakmai hagyományait vitte tovább a neves fazekascsaládból származó Kobzi Gyula. Az uradalomban
dolgozott, az üvegházak számára készített cserepeket. Pápán csak így emlegették:
„a Kobzi cserepes”. A helyi kertészek megrendelésére azonban pompás formájú és díszítményű
virágtartó edényeket is formált. Kobzi munkásságát Fábián Gyula rajztanár-etnográfus
egyenesen a reneszánsz nagy művésztudósáéval, Palissy Bernardéval vetette össze. 83 A pápai
fazekas a gyönyörűen irizáló zöld- és sárgamázas illetve „ibolyásbarna” edényeit sajátos
mintakincsű domborművekkel díszítette. Zsinórokat sodort rájuk az agyagból és különös
figurákat, emberi és állati alakokat: ülő embert, kígyóval hadakozó férfit, békát, kígyót,
pihenő kutyát „ragasztott” a virágtartókra. Utolsó égetéséből, 1940-ből maradt fenn két
nagyméretű vázája. Megörökítette rajtuk a készítés évét, és „díszítményein visszaköszön az
Öregtemplom copfja” - vélik a pápaiak. Az egyik lapos, kacsasütőre emlékeztető formájú,
kígyómintázatú zöldmázas virágtartó edényét az 1960-as évek közepén Németh László írónak
ajándékozták a várbeli író-olvasó találkozón. 84
A vásárbeli konfekciósátorsor elején, kiemelt helyen állt a kapuszín mellett a Kluge cég
kékfestő sátra. A kék ponyvára orange festékkel felvitt nagybetűs felirat: „Kluge Ferenc
kékfestő” messziről csalogatta a vevőket. A mester 1895-ben meghalt és veszélybe került a
cég vásári előnye. A városbeli kékfestők közül özv. Blum Mórné tartott igényt az első helyre a
pápai vásárokon. A helyi rendőrkapitányság jogosnak ítélte a kérelmet, és a Kluge cégnek a
harmadik helyet jelölte ki a kékfestők között. Csak az 1896-ban meghozott megyei határozattal
kerültek vissza régi helyükre. A határozat szerint özv. Blum Mórné a második, Polcz
Pál pedig a harmadik helyen állíthatta fel a sátrát. 85
1916-tól a Blum cég már nem vásározott Pápán, és megszűnt a Polcz-féle kékfestő műhely. A
Kluge cég látta el kékfestő áruval a város és környéke lakosságát a pápai vásárokon és
hetipiacokon. „Úgy tódult a nép a kékfestő sátrakhoz, mintha ingyen mérték volna a vásznat”
- emlékezett vissza a város szülötte, Timár József író. 86 A városi lakosság a világoskék alapú
(Perblau) mintás kékfestő anyagot vásárolta. Leginkább a pöttyöset vitték. A fiatalok a középés
nagymintásat, az idősebbek az aprómintás kékfestőt kedvelték. A bakonyi svábok számára
sötétkék (Dunkleblau) festőt készítettek. Nagyböjti viseletre a kékmintázottat vették. Előruhának,
azaz köténynek habosra mángorolt, több rétegben fényezett kékesfekete színű
Rumburger anyagot választottak. A Kluge cég, hogy kedvében járjon a városi lakosságnak, az
I. világháború utáni években osztrák formakészítőktől vásárolt modern mintákkal bővítette
választékát.
Vásári, piaci alkalmazottaik, az eladással foglalkozó lányok és asszonyok, az „eladónék”
természetesen kékfestő ruhába öltöztek, így is reklámozták a cég legújabb mintáit. Kluge-féle
egyszínű, kékeslila vászonnal vonták be a pápai és környékbeli katolikus templomokban böjt
idején az oltárképeket és a feszületeket. 87 Távolabbi vidékekről, így Szentgálról is a pápai
céghez vitték „kékfőzőbe” a vásznat. Úgy találták, hogy a pápai festő jobb a veszpréminél,
mert a Pápán megfestett anyag nem fakult ki. 88
A II. világháború után teljesen visszaesett a köznép által „Klugi”-nak nevezett cég termelése,
megszűnt a vásározás is. Újabb színfolttal szegényedett a korábban oly híres pápai kirakodóvásár.
359