Tanulmányok Pápa város történetéből

Pölöskei Ferenc
Pápa a polgári korszakban
(1867-1945)
A város gazdasága
A kiegyezéssel lezárult Magyarországon a polgári forradalom korszaka, de nem oldódott meg
a polgári forradalom több lényeges kérdése. Emiatt eleve sok ellentmondás halmozódott fel
Magyarország társadalmában. Ezt a kettősséget tükrözte a 67-es államrendszer is. Hiszen
benne - ha a nyugati polgári államok államrendszerével vetjük össze - együtt voltak jelen a
liberális és a retrográd vonások. Liberális jegyei közül megemlíthetjük a kiterjedt sajtójogokat,
a 48-as házszabályok életbe léptetését az országgyűlésben, ide sorolhatjuk az 1878. évi
büntető anyagi kódexet is. Ám nyilvánvalóan a kiegyezési rendszer retrográd vonásait
erősítette például a korlátozott választójog, az egyesülési és gyülekezési jog rendeleti szabályozása
és korlátozása, valamint a Habsburg-birodalom osztrák részével közös ügyek egyes,
főként katonai és gazdasági vonatkozásai. Mindemellett a polgári forradalom korszakának
lezárása, a kapitalista fejlődés európai méretű fellendülése lehetővé tette a gyors és nagyarányú
gazdasági fejlődést Magyarországon. Ugrásszerűen megnőtt a külföldi tőke
beáramlása, felgyorsult a belső tőkeképződés üteme, kiépült a hitelhálózat, megkezdődtek az
egész országot átszövő vasútépítkezések, fellendült a vas- és ércbányászat, a feldolgozó ipar
termelése. Ezzel a gyors fejlődéssel azonban csak azok a városok, helységek tudtak lépést
tartani, amelyek jórész éppen a vasútépítések során termény- és áruforgalmi központokká
váltak, vagy a természeti kincsek közelségében voltak, illetőleg egyéb kedvező adottságaik
miatt bányavárosokká vagy a feldolgozó ipar centrumaivá válhattak a vas- és ércfeldolgozás
során. A dualizmus korában e körülmények kedvező volta miatt gyors fejlődésnek indult
például Szombathely, Nagykanizsa, Kassa, Szolnok, Győr, Miskolc, Pécs, Salgótarján,
Szabadka, Kolozsvár. Azok a városok azonban, ahol e feltételek valamelyike hiányzott,
stagnálni kezdtek, fejlődési ütemük lelassult vagy visszaesett. Közéjük szorult a kézmű- és
manufaktúra iparáról, valamint kereskedelméről korábban oly híres Pápa is.
A kiegyezés az Osztrák-Magyar Monarchiában közössé tette a vámterületet, s ez a körülmény
elsősorban azokra az iparágakra hatott kedvezőtlenül, amelyek korábban Pápán is virágoztak.
A fejlettebb osztrák és cseh könnyűiparral nem bírta a versenyt a fejletlenebb technikai,
technológiai körülmények között dolgozó pápai posztógyártás, a kékfestés, a kőedény-, a
pipa-, az irha-, a cipő-, a csizma-, a papír- és a textilgyártás. A korábbi dinamikus fejlődés így
lelassult, s az 1864-ben átalakított Kluge kékfestöde vagy az 1877-ben létrehozott Reisnerszappangyár
nem tudta pótolni a korábban széles körű és gazdag kisipart. A 19. század elején
oly nagyarányú kereskedelem - mindenekelőtt a liszt- és ruhakereskedelem - is hanyatlásnak
indult. Hozzájárult ehhez az egyes iparágak elsorvadása, főként azonban az a körülmény, hogy
a vasútvonalak főleg csak a századforduló táján épültek ki, ám az országos vasúthálózat
rendszerében mindenképpen másodlagosnak számítottak. A fejlődés lelassulása, illetve
stagnálása különösen amiatt szembetűnő, mert eközben indultak rohamos fejlődésnek az
említett kedvező feltételekkel rendelkező városok, települések.
1863-ban nyílt meg az első pénzintézet, a Pápai Takarékpénztár, majd a Pápa Városi és
Vidéke Takarékpénztár, később a Pápai Hitelbank. A Pápai Takarékpénztárnak három
üzletága alakult ki: a betét, a jelzálogkölcsön és a váltóleszámítolás. 1905 végén az egyes ágak
231