Tanulmányok Pápa város történetéből

és 148., LUDWIG FEKETE: Türkische Schriften aus dem Archive des Palatins Nicolaus
Esterházy 1606-1645. Budapest, 1932. (Esterházy Miklós nádor iratai); (nincs említés).
168. Eörsi Péter lovaskapitány kelet-tolnai birtokai: SZAKÁLY FERENC: Források Tolna megye 17.
századi történetéhez. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 4-5. (1973-1974) 273.;
Martonfalvai Imre birtokai ugyanitt: Mözs község története. Boda Ferenc közreműködésével írta
Varga Ádám. Szekszárd, 1973. 58-64. passim; A Pápán katonáskodó Botka-család hódoltsági
dominiumáról: VÁRNAGY ANTAL: Hőgyész (Községtörténeti monográfia) I. rész. A kezdetektől
1722-ig. Hőgyész, 1990. 150-155.; Ezzel szemben az Esterházyak koppány-ozora-simontornyadombóvári
uradalmát, jóllehet ez lett volna a kézenfekvőbb, nem Pápáról, hanem Csobáncból,
Veszprémből stb. adóztatták és igazgatták: HEGEDÜS LÁSZLÓ: Tolna megye nyugati felének
települései (1580-1704). Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (1979) 30-49. passim
169. SZAKÁLY FERENC: Magyar jogszolgáltatás és közigazgatás a török hódoltságban. (Kézirat)
170. Uő.: Nemesi vármegye és török hódoltság (A „menekült vármegyék” szervezete) Történelmi
Szemle 34. 1991. 137-184.
171. Bibliográfiája: TAKÁTS SÁNDOR: Művelődéstörténeti tanulmányok a 16-17. századból. Sajtó
alá rendezte Benda Kálmán. Budapest, 1961. (Nemzeti Könyvtár. Művelődéstörténet) 377-408.
172. ÖStA. HHuStA Staatskanzlei (a továbbiakban: StK). Turcisca. Kart. 39. Konv. 3. f. 28.
173. A budai basák- levelei i.m. 167.
174. ÖStA HHuStA StK Turcica Kart. 39. Konv. 4. f. 110.
175. VERESS D. CS.: 1983. 79-89.; Az ostromlók összlétszáma 2000 fő körül mozgott, a pápaiak 462-
en voltak. ÖStA KrA Alte Feldakten 1562/4/5.
176. TAKÁCS S.: Berenhidai Huszár Péter i.m. 310-315. és 319.
177. FENYVESI LÁSZLÓ: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai. In: Magyar és
török végvárak (1663-1684). Szerk.: Bodó Sándor és Szabó Jolán Eger, 1985. (Studia Agriensia
5.) 199-218.
178. GECSÉNYI LAJOS: A 16-17. századi magyarországi városfejlődés kérdéséhez (Az erődváros
megjelenése). In: Unger Mátyás emlékkönyv i.m. 145-158.
179. A török kor elején a lakosság általában is lényegesen jobban kivette részét a harcokból, mint
később, a végvári szokásrendszer kialakulása után: TAKÁTS SÁNDOR: Városaink a török
háborúkban In A magyar múlt tarlójáról. H. és én. 117-125.
180. MARTONFALVAI I.: 1555. 25.
181. PÁKAY ZS.: 1942. 43.
182. ÖStA HHuStA Hungarica Fasc. 68. 1552. nov. ff. 108-111.
183. Ami persze nem jelenti azt, hogy a polgárságnak nem kellett részt venni az őrszolgálatban, sőt a
harcokban is. Vö. GECSÉNYI LAJOS: Városi önkormányzat Győrött a 17. században Arrabona-
22-23 (1987) 101.
184. Véljük ezt annak ellenére, hogy Octavian Leükhard hadmérnök pápai vedutáján (1653) számos ház
kilátszik a palánk mögül: ZÁKONYI F. i.m. 77.
185. PÁKAY ZS.: 1942. 41-42. és KATONA I.: 1972. 344-345.; vö. MRT 4. i.m. 196-198.
186. Ez az utca a benne álló szegényházról (ispotályról) kapta a nevét. Vö. PÁSZTOR LAJOS: A
magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Budapest. 1940. (Klny. a Századok 1941 /!/ évi
számaiból) 50-65., a pápairól: 57.; 1660-ban a katolikusok működtették és 12 állandó lakója volt.
KATONA I.: 1972. 349.
187. ILA-KOVACSIS: 317.
188. Gondoljuk ezt részben amiatt, mert van korabeli ábrázolásunk fegyveresen kapálni induló hajdúról
(Magyarország története képekben. Szerk.: Kosáry Domokos Budapest, 1971. 226.), s mert
céhlevelük szerint a pápai mészárosok is oldalukon karddal dolgoztak: REIZNER J.: 1895. 294.
189. Útközben fegyverrel gazdájára támadó szolgáról: Úriszék i.m. N o 330. (1660)
114