Tanulmányok Pápa város történetéből

hoz s a komáromi és győri katonai élelemraktárakhoz, „magazinumokhoz”, valamint Pozsony
és Bécs piacához közeli uradalmak sem voltak képesek jelentős majorsági gazdálkodás
kiépítésére. A falvakkal kötött, születő új szerződések is ezt a megrekedt fejlődést tükrözték:
igaz, hogy előtérbe került a census - a pénzjáradék - fizetése, de ezt nagyrészt éppen az
uradalmaknak végzett munkával tudták előteremteni a jobbágyok, s azoknak, az egyre
nyilvánvalóbban gyenge minőségű munkát jelentő robot mellett, elegendő béres hiányában és
bérmunkásokra alapozott termelésre elégtelen anyagi erejük következtében feltétlen szükségük
volt e munkavégzésre.
Idősebb Esterházy Ferenc pápai birtoklása korai szakaszából, az 1730-as évekből a pápai
prefektussal folytatott levelezéséből csak egy korabeli iratborító maradt fenn, amelyben 1731-
től gyűjtötték össze a gróf „Saáry-falvai” (Sárosfalvai) Bittó Józsefhez írt leveleit. Azonban
még az összefoglaló felirat is két tanulsággal szolgál. Egyrészt, hogy Bittó pályáját mint
provisor (tiszttartó) kezdte, s e gazdasági tevékenységet irányító tisztségből emelkedett a tiszti
hierarchia élén álló jószágkormányzói - prefektusi - rangra. 1745-ben a csákvári bírák a „pápai
és ugodi domíniumok”-at említik Bittóhoz írt levelük címzésében, erősítve feltevésünket,
hogy Devecser ekkor - Pápának alárendelten - nem elsődlegesen szántóföldi termelést folytató
központ, hanem állattenyésztése mellett főként a szőlők művelésének, a borok begyűjtésének
irányítója. Épp ezeknek köszönhetően volt már 1739-ben bizonyíthatóan tiszttartó Devecserben
is, míg Ugod mezőgazdálkodását szükségtelen volt külön felügyelet alatt Pápáétól
elkülöníteni. A gazdaságok kiépítése ekkor még korántsem fejeződött be, az ugodi rész az
előző korszakhoz hasonlóan szorosan a pápai domíniumba kapcsolódott. A csákvári „Birák és
Esküdtek” fentebbi, 1745. januári levele tiszttartónak nevezi Bittót (bizonyíthatóan először a
kiindulásul szolgáló borító mellett 1740-ből van feljegyzés e titulusára). 1748 novemberében
plenipotentiáriusi (teljhatalmú) felhatalmazást élvezett, majd a kitüntető bizalom e jelét a
tisztségbeli emelkedés követte: 1750-től prefektus lett. Másrészt, a levonható második következtetést
illetően, újabb adalékkal gyarapodtak a csaknem kizárólagosan jogi ismereteket
szerzett, kisebb birtokú nemesek pályaválasztási lehetőségeire (birtokigazgatás, vármegyei és
törvényszéki szerepvállalás, hivatalviselés a kormányszékeknél) irányuló kutatások. Bittó
időnként engedélyt nyert arra, hogy saját birtokügyeiben egy-két hétre eltávozhasson a
szolgálatból. Ugyancsak sárosfalvai részbirtoka volt a szempci tiszttartónak, Bittó József
sógorának, Doboczky Ádámnak. 29
A prefektus feladata a tisztviselők (officiales) és alkalmazottak (oeconomici) s közvetítésükkel
a szolgák (servitores) irányítása, a gazdaság, a gazdálkodás menetének az alárendeltek
segítségével történő biztosítása. Közvetlen kapcsolatot tartott a birtok tulajdonosával,
közvetítette az uradalom felé annak elgondolásait, akaratát. 30 Ugyanakkor tapasztalataival
tanácsot is adott, javaslatot is tett egy-egy személyi vagy szorosabban gazdasági ügyben. A
végső döntés joga mindig a tulajdonost illette, de egy Bittóéhoz hasonlóan hosszú szolgálat
során kialakulhatott olyan kapcsolat a földesúr és a prefektus közt, hogy a döntési jogot
részben az utóbbi is gyakorolhassa. Erre utal, hogy amikor apjuk halála után Esterházy Ferenc
és Károly veszik át a jószágot, egy alkalmazott elbocsátása miatt 1756-ban ifjabb Esterházy
Ferenc keményen megparancsolja Bittó Józsefnek: „ha ezt üdvözült Atyám (idejében) szokta
is cselekedni, már én meg nem engedem Kegyelmed mindeneket csak propria authoritate akar
cselekedni... Ennek utánna pedig legkissebb Tisztetis hirem, s engedelmem nélkül Kegyelmed
le ne tégyen.” 31
A prefektus volt az uradalom képviselője a vármegye felé is, 32 bár ebben nagy szerep jutott a
szakigazgatási tisztviselők közé tartozó ügyésznek is. 1754-ig külön uradalmi fiskálisról nem
tudunk. Esterházy Ferenc 1743-ban, Szempcen szerződtetett egy Sándorffi nevezetű fiskálist,
de vizsgált uradalmainkat tekintve nincs adatunk működéséről. 1745-ben Bittó a rokonával, 33
150