Tanulmányok Pápa város történetéből

Elvetélt és levert kilábalási kísérletek a válságból. 1956/1957
Áttekintve az ötvenes évek elejére az élet csaknem minden területén megnehezült
viszonyokat, könnyen gondolni lehetne, hogy a Rákosit leváltó Nagy Imre miniszterelnök által
1953. július elején meghirdetett kormányprogram széles visszhangra talált a város lakói
körében. S valóban az egyidejű iratokban, a sajtóban is vannak arra utalások, hogy „a Nagy
Imre elvtárs beszámolójával kapcsolatban a helyzet kielégítő”, sőt „örömmel fogadták azt”. 235
Mégis feltűnik, hogy pl. amikor a megyei sajtó (a városnak már régtől nem volt!) Pápával
foglalkozott, szinte teljesen önbírálat nélküli, dicsekvő hangvétellel számolt be az építés és a
termelés újabb eredményeiről. Úgyszintén az ipari termelésnek a fogyasztás felé fordulásáról
vagy a tartalék- és magánföldek újbóli művelés alá vonásáról is alapvetően ilyen összefüggésben
történik említés. 236
1953 második felétől sorra olvashatók a sajtó híradásaiban, hogy „új háztartási villamoscikkek
gyártására tér” át a pápai Elekthermax-üzem, 1.500 majd „2.000 női ruhának” valót és 7.600
„férfiing-anyagot” vállalt vagy állított össze „terven felül” a Pápai Textilgyár; az Asztalosipari
és a Ruházati KTSZ közvetlen megrendelésre, szintén a lakosságnak készíti termékeit, sőt
még az Öntő és Gépjavító Vállalatnál is „közszükségleti cikkeket gyártanak terven felül”. 237
Ha mindezek az MDP városi vezetésétől nem is, de a tanácstól még 1953 őszén, legalábbis
szóban visszaigazolást nyertek főleg a KTSZ-ekre nézve azzal, „hogy adottságuknál fogva
sokkal nagyobb mértékben dolgozzanak, termeljenek közvetlenül a lakosság részére,
különösen azokból a cikkekből, amelyekből a nagyipar a szükségletet teljes egészében ellátni
nem tudja”. 238
Más iratokból mégis az tűnik ki, hogy míg a parasztok körében a Városi Tanács „tartott
gyűléseket” az új kormányprogramról, addig a „helyi ipari vezetőket nem hívták össze a
kormányprogram után”. 239 Az MDP városi vezetése általában is elismerte, hogy azt az egyes
„vezetőségi üléseken nem tárgyalták meg behatóan”. Ezért is alakult úgy, hogy a
„népnevelők... sincsenek eléggé tisztában kormányunknak a programban megjelölt feladataival.”
240 Sőt a tanácsi gyűlések ellenére is úgy tartotta, hogy a „parasztság nem tette magáévá
teljes egészében kormányunk új programját”, és mert „nem értékelik a kormánytól kapott
nagymérvű kedvezményeket”, e „kedvezmények” juttatása „a parasztságnál az állampolgári
fegyelem meglazulásához vezetett”.
Szükségtelen külön elemezni az olyan „kedvezmények” értelmét, amelyek valójában nem
mást, mint az elviselhetetlen terhek (a begyűjtésnél egyébként is csupán 1954-ben kezdődő)
valamelyes enyhítését jelentették. Viszont tény, hogy nem alapok nélküli az az 1953. őszi
újsághíradás, hogy Pápán napról-napra emelkedik azoknak a száma, akik akár régi földjüket
kérik vissza, akár pedig tartalékterületet bérelnek, hogy több termeléssel segítsék jövő évi
kenyerünk biztosítását. 241 S valóban, 1953 októberéig több mint 1.200 kat. hold, jórészt
megműveletlen tartalékterületet sikerült hasznosítani olyképpen, hogy annak több mint felét
kishaszonbérlők és a régi tulajdonosok, a másik felét pedig az állami gazdaság, illetve
töredékét a tsz vette igénybe. 242
Okkal valószínűsíthető tehát, hogy az új kormányprogram részleteinek különböző értelmezése
mögött annak a helyi vezetők általi leszűkítése, rosszabb esetben pedig negligálása állott.
Mindez kifejeződött abban is, hogy annak sem politikai szentenciáit (a vezetés abszolutizálásának
kritikája, a kollektivitás szempontjainak érvényesítése stb.), sem a különböző
korábbi büntető eljárások elítélésére, megszüntetésére vonatkozó pontjait Pápán nemigen
említették a határozat végrehajtása során. Ráterelődött viszont a vezetők figyelme az
„osztályidegenek” június utáni „fellélegzésére”, „előretörésére”. A városi tanácsapparátusban
300