Tanulmányok Pápa város történetéből

a kisebb családi levéltárak fondjai közé helyezték el, melyekhez az ugodi plébániáról az 1950-
es években beszállított lajstromozott pápai iratok és a devecseri domíniumból megmaradtak
csatlakoznak. 5
A kutatás alapjául emellett a közös birtoklás és a - megőrzés szempontjából talán szerencsésnek
is mondható módon - nem teljes következetességgel végrehajtott irat-elkülönítések
következtében a hercegi ág és a tata-gesztesi uradalmak iratai között fennmaradt anyagok
szolgálhatnak. A Veszprém Megyei Levéltár, a pápai, immár Esterházy Károlyról elnevezett
Kastély- és Tájmúzeum és a Dunántúli Református Egyházkerület gyűjteménye ugyancsak
foglal magába kutatott uradalmunk levéltárából származó iratokat. 6 Kiemelkedik ezek közül
idősebb gróf Esterházy Ferencnek (1683-1754) és gróf Esterházy Károlynak (1725-1799)
uradalmi tisztviselőivel, főként Bittó József, Balogh Ferenc, Tóth István és Kiss Ferenc
prefektusokkal, illetve uradalmi régenssel folytatott levelezése az 1740-es évektől. Sajnos, épp
számadáskönyvek nem maradtak fenn az 1767. évi úrbéri rendezés előtti időszakból,
megnehezítve a gazdálkodás mérlegének megvonását. 7 E töredékekből azonban, úgy érezzük,
hogy előzetes várakozásunknál sokkal teljesebb módon, mégis sikerült az uradalomban a 18.
század derekától lejátszódó fontosabb gazdálkodási folyamatok főbb vonásait feltárni, sőt,
mivel esetenként részletesebb ábrázolásra is mód nyílt, néhány területen újabb adalékokkal
gazdagítani az e század agrártörténetéről, s főként nagybirtokai életéről eddig kialakított
képünket. Így a devecseri rész mezőgazdálkodásának kialakítása emelhető ki az iratok tanúsága
segítségével, továbbá - a gazdasági tisztviselőket és alkalmazottakat tekintve - a
nagybirtokok irányítóinak archontológiája bővült újabb adatokkal, nemcsak a hivatalviselők,
hanem a hivatalok története értelmében is. Kiemelkednek fontosságukkal az agrárszakoktatás
kialakulását megelőző időszak gazdasági képzésének sajátos formái, s az e téren meghatározó
szerepű tatai uradalom és irányítója, Balogh Ferenc régens (1708-1765). Fontosak a korabeli
számtartóság berendezését, a pénztár őrzését feljegyző adatok. Végül, tekintve eddigi, a tatagesztesi
uradalmak 18. századi történetére vonatkozó kutatásainkat, 8 nemcsak feltételezéseinket
sikerült bizonyítani a tatai uradalom gazdálkodásának a pápaira gyakorolt hatása
terén, hanem egy ennél is szorosabb kapcsolatot mutathatunk be, éppen a fentebb említett
Balogh régens működése nyomán.
Birtoklástörténet 9
Az Esterházy-család a 17. században emelkedett az ország nagy birtokkal rendelkező, egyes
tagjai révén országos jelentőségű közjogi méltóságokat betöltő, magas egyházi rangokat
viselő, katolikus főnemesi családjai sorába. A csallóközi eredetű köznemesi családból a
katolizált és 1625-ben nádorrá választott Esterházy Miklós (1583-1645) kapott grófi rangot:
1626-ban a Fraknó örökös grófja címet nyerve. A korszak nagy jószágszerzői között is
kivételes hely illeti meg. Első feleségétől származó fia, Esterházy István pápai kapitány, az
apja által szerzett jószágok közül a semptei (Nyitra vármegye) uradalmat bírta. 10 Az ugoddevecseri
uradalmat a 17. század derekán az eladósodott véglai Horváth-családtól szerezték
meg. Egy 1627-ből fennmaradt irat tanúsága szerint „Esterhasy Miklós” Balassa Borbálának,
Czobor Imrének és Török Jánosnak zálogosította el az „Ugod és Devecher várakhoz” tartozó
több birtokrészét, nemesi kúriáját és szőlőjét. Nem ritka a zálogba adás Esterházy Miklós
birtokpolitikájában: az esetlegesen vitatható tulajdonjogú területekért kapott nagyobb összegű
készpénz vitathatatlanul előnyösebb. Így - amint monográfusa, Péter Katalin kiemeli - a nádor
halálakor az első feleség hozományaként szerzett Sopron vármegyei Lánzsér és az 1622-ig bírt
munkácsi uradalmáért az uralkodótól, I. Ferdinándtól cserébe kapott fraknói és kismartoni,
144