Tanulmányok Pápa város történetéből

alkalmas földdel. 216 Nyilvánvalóan ez magyarázza, hogy a pápaiak messze földre elvándoroltak,
hogy maguknak ún. extraneus szőlőbirtokot szerezzenek. 1542-ben 44, 1570-ben 11
pápai adott hegyvámot a somlóvásárhelyi apácáknak az azóta is kiváló boráról híres Somló
hegyen. 217 „Terjeszkedtek” azonban az itteni lakosok a szomszédos Zala és Győr megye
különböző szőlőhegyein is. 218 A győri káptalan bevallási jegyzőkönyveiben például az alábbi
helyeken bukkanunk jelenlétük nyomaira a 16. század első felében (zárójelben a bevallás éve):
Felpéc (1535, 1539, 1540, 1541, 1550, 1555), Kajár (1540, 1549), Kis- és Nagybaráti (1548,
ill. 1550, 1553, 1559), Kisécs (1541), Kispéc (1550), Ménfő (1539), Nyul (1549) stb. 219 A
nagy távolság miatt ezek művelését nem maguk a tulajdonosok, hanem alkalmi vagy állandó
bérmunkások végezték. 220
Voltak persze szőlőskertek Pápán a külvárosi utcákba ékelődve is (pl. a Marok utcában
említenek ilyet 1628-ban), de itt inkább veteményes-, gyümölcsös- és füveskertekkel
(legeltető- és kaszálóhelyekkel), valamint elsősorban majorokkal számolhatunk. 221
Mint az előző fejezetből tudjuk, Pápa már a középkorban is azon mezővárosok közé tartozott,
amelyek királyi privilégiumuk folytán harmincadmentességet élveztek az ország egész
területén, s akiket más helyi lakosok rendezetlen adósságáért feltartóztatni és megkárosítani -
legalábbis elvben - nem lehetett. 222 E kiváltságukban I. Rudolf (1577), II. Mátyás (1609) és II.
Ferdinánd királyaink is megtartották és megerősítették őket. 223 Hasonlóképp cselekedett az
1647. évi országgyűlés is (145. tc.). Mindez arra utal, hogy a pápai kereskedők - pontosabban:
a kereskedéssel (is) foglalkozó pápaiak - nemcsak a környékünkön termelt árucikkek
összegyűjtésével és továbbításával kapcsolódtak bele az országos áruforgalomba - miként a
hozzájuk hasonló jogállású oppidumok jó része -, hanem érdekeltek voltak a más régiókban
előállított árukkal folytatott távolsági kereskedelemben is.
A pozsonyi harmincadcsoport 1542. évi vámnaplóinak tanúsága szerint így volt ez a török kor
kezdetén is, hiszen az ebben előforduló több száz magyarországi és külföldi helység közül
Pápa a meglehetősen előkelő 21. helyet foglalta el a behozatalt lebonyolítók között. (A 14
benne szereplő pápai közül mindössze egy Egyed nevű szatócs vett részt a kivitelben is.) Bár a
maga mindösszesen 1035 forintos vámértékével messze-messze elmaradt a „rangsort” vezető
Pozsony (28646 Ft), Székesfehérvár (19315 Ft), Pest (14959 Ft) stb. városoktól, a „maga
fajtájabeli” mezővárosok közül csupán a Heves megyei Gyöngyös (4247 Ft) és a közeli Győr
(1692 Ft) előzte meg. Ugyanakkor viszont a kivitelben, amelyben lényegesen nagyobb összeg
forgott, a pápaiak szinte semminő szerepet nem játszottak ekkortájt. 224 Vagyis: a pápai árusok
- akik közt az említett Egyeden kívül még két szatócsot (kádast) találunk (rajtuk kívül egy
posztóst, három kézművest, egy deákot és hat olyan személyt, akinek neve semmit sem árul el
foglalkozásáról) 225 - minden bizonnyal a nagy bevásárlóközpont, Bécs közelségét kihasználva
226 , elsősorban az ott beszerezhető iparcikkek szétterítésével kapcsolódtak bele a magyar
külkereskedelmi forgalomba. A nagyságrendekből ítélve (tizennégyből mindössze hármuké
haladta meg a 100 forintos értékhatárt, nem jelentős mértékben) inkább saját városuk - mint
láthatjuk majd - rendkívül fejlett kézműiparát látták el „alapanyaggal” (62 %-ban posztóval),
nürnbergi és szatócsáruval (11,2 %-ban), 227 semmint tágabb környezetüket. 228 A pápaiak
1542-ben elsősorban Sopronon, elvétve Járfalun (Jahrndorfon) keresztül jártak Bécsbe, de
más években megfordultak a zurányi (Zurndorf) harmincadnál is. 229
A Pápa-Sopron kapcsolat nem korlátozódott arra, hogy a pápaiak Sopronon keresztül
közelítették meg Bécset. Amikor Nádasdy Tamás 1561-ben utasította Török Ferencet, hogy a
soproniaktól ne szedjen vámot, a főkapitány-földesúr az alábbiakat válaszolta: „miután én
emlékszem és Pápát bírom, ezuta ez vámszedést ugyanezen szabadsággal bírtam, mégkenig
[=mégpedig] atyám kezéhez is evvel ez szabadsággal jütt azoktul, azkik ennek előtte Pápát
95