Tanulmányok Pápa város történetéből

Az első sportkörnek az 1873-ban alapított lövészegylet tekinthető. 1890-ben hívták életre a
pápai Korcsolya Egyletet. Ezt azután 1895-ben a kerékpáros, majd a tekeegylet s az iskolák
sportkörei követték.
Még 1896-ban megalakult a pápai Szabadelvű Olvasókör. A belügyminiszter ekkor még a
megyétől az alapos kritériumok kidolgozását kérte. A Tűzoltó Egyesület a századforduló után
is fennmaradt, de közben kiépült a hivatásos tűzoltóság intézménye is, s a korabeli
lapjelentések szerint emiatt a hagyományos önkéntes egyesület létszáma fogyott. 1904-re a
korábbi létszám mintegy 50-60-ra csökkent.
Külön tanulmány feladata lehetne a pápai sajtó történetének áttekintése. Erre ehelyütt
természetesen nincs terünk. Ám annyit megállapíthatunk, hogy a városban 1867 és 1945
között egyidőben több lap is megjelent. Közös vonásuk abban foglalható össze, hogy a
pártpolitikától függetlennek tekintették magukat, jórészt a város életével, a képviselőtestület
határozataival és a mintegy 70-100 egyesület, kör, kamara stb. működésével foglalkoztak. A
napi politikáról, különösen a pártpolitikáról feltűnően keveset írtak. Így könnyűszerrel
elháríthatták maguktól a szélsőségeket, amire határozottan törekedtek is. Ezzel magyarázható
az a körülmény, hogy a nagy politikai viharok, még a forradalmak sem zökkentették ki őket a
tárgyilagosság, a napi szakmai kötelességteljesítés pallójáról, s szerkesztőiket a nagy történelmi
sorsfordulók sem ingatták meg pozícióikban. Ez a szerkesztői magatartás természetesen
politikai közönynek is tekinthető, és időnként, például a második világháború idején, amikor a
nemzet puszta léte forgott kockán, joggal bírálható is, de hozzátartozott a lapok eredendően
politikamentes profiljához. Ezért távol tartották ugyan magukat a nyilas propagandától, de a
náci bűnöket, embertelenségeket is csak ritkán és túlzottan is enyhe fogalmazásban tették
szóvá. A lapok közül megemlíthetjük a Pápai Hírlapot, a Pápai Naplót, a Pápai Közlönyt,
Pápai Független Újságot, de időnként a Kollégium Képzőtársasága is adott ki lapot.
Jellemzőnek tekinthető a Pápai Hírlap, 1888. május 20-i első számának programadó: Mit
akarunk című cikke. A szerkesztők demokratikus szellemű, pártoktól független, Kossuth
sajtóra vonatkozó nézeteivel való azonosulást sugárzó lapot ígértek, amely szerint: a sajtónak,
ha a hivatása magaslatán áll, mindent szabad írni, ami szent és igaz. Feladatuknak tekintik a
közügy szolgálatát, a bűn leleplezését, a személyeskedés elűzését. „Hű őrei leszünk a társadalomnak,
polgárságunk becsületének: élénk tolmácsai a hét eseményeinek, hű tudósítói a
történeteknek.” A Kossuth iránti tisztelet egyébként mindvégig a lapok egyik jellemző sajátossága
maradt. Az 1880-as évek végén, amikor parlament a honossági törvényt s ezzel együtt
Kossuth magyar állampolgársága elvesztésének vagy megtartásának lehetőségeit tárgyalta, a
pápai lapok Kossuth mellett léptek fel, hazavárták, s 1887-ben Pápa is díszpolgárává
választotta.
A civil társadalom kiépülésében kiemelkedő szerepet kaptak a könyvtárak, tudományos és
művészeti jellegű gyűjtemények is. Az 1870-es évekig csupán két nagyobb könyvtár létezett a
városban: a Református Főiskola, illetőleg a Benedek rendi gimnázium könyvtára.
A helyi lapokat és könyveket a Főiskolai Nyomda készítette. (Pápai Lapok, Pápai Közlöny,
majd a Pápai Hírlap, Pápa és Vidéke.) A nyomdát 1853-ban az Ókollégiumban helyezték el.
(Innen került mai helyére.) A Pápai Lapokat mintegy 600-an vásárolták meg. A 19. század
végén a lapokban nagy helyet kaptak a hirdetések. A Főiskolai Nyomdát ekkor már a
Dunántúl legnagyobb nyomdái között tartották számon. Nagy példányszámban jelent meg
például Kis János: Keresztyén hittan című tankönyve, a Kis Káté, a Halotti énekes könyv.
Debreczeny Károly három évtizedig vezette a nyomdát. A felügyelői tisztséget a Főiskolai
Tanács, majd a Gazdasági Tanács látta el. Tagjai között megemlíthetjük Szilágyi József
(1852-1882), Kis Gábor (1882-1891), majd Kis Tivadar (1892-1924), Horváth József (1893-
262