Tanulmányok Pápa város történetéből

Pápát nemcsak a megye, de a Dunántúl egyik legforgalmasabb ipari és kereskedelmi
központjaként, vásárvárosaként tartották számon. Forgalmát tekintve Veszprémen kívül maga
mögött hagyta Celldömölköt, Csornát, Devecsert, Jánosházát és Zircet is. Országos vásárainak
vonzási köre északon Szanyig, illetve Veszprémvarsányig, délen Kisszőlősig, illetve Csehbányáig
terjedt ki. 35 Pápa országos vásárainak vonzási köre még inkább tágult az állatvásárok
alkalmával. A város különösen az állatvásárairól lett híres. A Dunántúlon az első helyre
sorolták a pápai állatvásárokat forgalmuk alapján. Országos viszonylatban is előkelő helyen
állt, mindjárt Debrecen után következett századunk elején. 36 A pápai állatvásárokra évente
mintegy 8-9 ezer szarvasmarhát, 5-6 ezer lovat, 8-10 ezer sertést szoktak felhajtani. 37 A
vásárok forgalmáról rendszeresen beszámoltak a múlt század hetvenes éveitől folyamatosan
megjelenő pápai újságok. „A folyó hó 7-én tartott marhavásár forgalma kétszer akkora volt,
mint az azt megelőző november havié. Eladatott ugyanis 1511 darab szarvasmarha és 322
darab ló, összesen 1843.” - adta hírül a Pápai Lapok 1882. február 12-én a gyertyaszentelői
országos vásárról. Az előző vásár hónapját hibásan közölték, nyilván a december eleji
szeplőtelen fogantatási vásárról volt szó. 1922. szeptember 16-án e sorokat olvashatták a
Pápai Hírlapban: „A kisasszonynapi országos vásár első napjának e héten, kedden szép idő
kedvezett. Rengeteg állatot hajtottak fel, de csak kisebb része kelt el, mert a kereslet nem volt
akkora, mint ahogy az eladók várták...” 1933-ban ugyancsak a „kisasszonyi vásáron kiszállításra
egy vagon, belföldre tíz vagon marhát vettek a kereskedők, 1.700 darab volt egyébként a
felhajtás, melyből nyolcszázon felül adtak el.”
A környező, de a távolabbi falvakban is előre meghirdették, a kisbíróval kidoboltatták a
következő pápai országos vásár napjait. Annak ellenére, hogy a hagyomány és a
kalendáriumok lajstromai alapján már köztudottak voltak. 1914 januárjában a városi tanács a
városi állatorvos javaslatára elhatározta, hogy az országos vásárok előtti és utáni pénteken is
tart állatvásárt. A városi rendőrkapitányt utasították, hogy az új vásárokról tájékoztassa a
környékbeli községeket. 38
A falvak népe izgalommal várta a vásár napját. Különösen a gyerekek készültek rá.
Kiváltképp azok, akik a szülőkkel együtt indulhattak e jeles napon a városba. De várták a
vásár napját az otthon maradó kicsinyek is. Tudták, kijár nekik a vásárfia, a mézesbáb,
cukorka, fésű vagy bicska. Esetleg ruhafélét is ígértek nekik, ezért nagy volt a várakozás.
Az állatvásárra hajnalban indultak a 15-20 kilométeres körzetbe eső helységekből. Többnyire
gyalogoltak még az 1930-as években is. A gyerekek, ha az idő engedte, mezítláb mentek,
lábbelijüket vállra vetve vitték. Csak a város első házaihoz érve húzták fel újra. Egy-egy falu
lakói hosszú sorban haladtak Pápa felé vásárt látni, vásárolni, illetve eladni tojást, tejet,
gyümölcsöt a feleslegből vagy hogy kis pénzhez jussanak, amin valami szükségeset vehetnek
a háztartáshoz. Mire a városba értek, „összeállt a menet”. A Pápától 20 kilométerre fekvő
Marcal menti Csögléről kevesebben gyalogoltak be a vásárra. Ha nem akadt fogat a számukra,
úgy nyolc kilométert tettek meg gyalog Külsővatig, ahol vonatra szálltak. Visszaútban
kerestek olyan csöglei vagy a falun áthaladó lovaskocsit, amely áruját eladva megürült s
vásározókat szállított. Az ilyen fuvarért nem illett pénzt elfogadni. A szívességet általában
munkával (kapálással, szénagyűjtéssel, kendermunkával) viszonozták. A vásárra tartó férfiak
elmaradhatatlan „felszerelése” volt a bot a kézben, a tarisznya a vállon ennivalóval és a
kulacsban innivalóval. Csak ritkán vízzel, inkább pálinkát, bort rejtett a szomj oltására,
áldomás ivására. Az eladásra szánt állatokat, lovat, szarvasmarhát a hátsó saroglyához vagy a
lőcskocsihoz kötötték, saját lábukon mentek a kocsi után. Kizárólag a kisebb állatokat: juhot,
borjút tették fel a kocsira, fejüket gondosan lekötözve. 39 A közelebbi településekről a
sertéseket az úttal párhuzamos csapáson hajtották fel a vásárra. A falubeli állatkereskedők, a
kupecek 15-20 sertést is tereltek a pápai vásárra a jó eladás reményében. A környékről
352