Tanulmányok Pápa város történetéből

30. Hallgatóság részére szolgáló nagyobb helység.
31. Szeplőtelen.
32. Helyesen: leányának. Gróf Esterházy Ferencnek négy lánya volt: Rozália gróf Batthyány Ferencné,
Krisztina, Franciska és Borbála apáca lett. Anyjuk nevét azonban Nagy Iván tévesen közli, nem
Thököly Mária, hanem Thököly Katalin volt. I.m. IV. 90. NAGY I.: 1857. IV. 90.
33. Thököly Katalin gróf Eszterházy Ferencnek második felesége volt.
34. Szenesház: kályha kívülről való fűtésére.
35. Gróf Esterházy Ferencné.
36. Valószínűleg a család belső cselédje, aki a várban szolgáló lányokra felügyelt.
37. Engedelemmel mondva
38. Itt „szín” értelemben.
39. Palástos: jelentését nem ismerem.
40. Nem tudni, kikről van szó. Talán az őrség vagy az uradalom tisztjeiről.
41. Cortina: két bástyát egymással összekötő védőgát.
42. 1693. december 1-től a mostani év december 1-ig
43. Hozott kereken
44. A kimért bor mennyisége nincs feltüntetve, de az 1705. január 24-i összeírás szerint évi 1.000 urna
volt. MOL. E 156. U. et C. 82/61.
45. Jellemző a róla szóló vers 1706-ból:
Kevély Pápa, mint egy páva, de nincsen orcája:
Mert akármely nyalka kuruc könnyen fér hozzája,
Nem gátolja földbül épült, posványos bástyája,
Sem pediglen sárbúl csinált sarampos kapuja.
THALY KÁLMÁN: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Pest, 1872. 132.
46. BÁNKÚTI IMRE: A kurucok első dunántúli hadjárata (1704. január-április.) Bp., 1975. 45-48. - A
dunántúli katonai eseményekre: TÓTH ENDRE: Pápa a kuruc világban. Pápa, 1936. (Vázlatos
ismeretterjesztő füzet.) - VERESS D. CS.: 1993. - GÉRESI KÁLMÁN: A nagy-károlyi gróf
Károlyi család oklevéltára. V. Bp., 1897. 56. s köv. - BÁNKÚTI I.: Iratok a kurucok első dunántúli
hadjáratának történetéhez (1704. január-április). Levéltári Évkönyv 7. Somogy megye múltjából.
Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1976. és 8. Kaposvár, 1977.
47. BÁNKÚTI I.: 1975. 71-73. - Bármennyire ellentmondásos volt is Sándor László tevékenysége,
amikor 1706-ban kérvényt nyújtott be a fejedelemnek, hogy jószágaiból semmi jövedelme nincs, az
ellenség elhajtotta jószágait, Rákóczi a locsmándi uradalmat adományozta neki 6.000 forint becsült
értékben. Esztergomi tábor, 1706. szeptember 5. BÁNKÚTI IMRE: Iratok a Rákóczi szabadságharc
középdunántúli eseményeihez (1704-1708) A VMMK 1978. 177-178. Az adományozás
egyébként teljesen elméleti jellegű volt, mert ezt a területet a kurucok sohasem birtokolták.
48. A problémára: BÁNKÚTI I.: 1975. 91. s köv. - A megyék, köztük Veszprém panaszai 1706-ból:
BÁNKÚTI I.: 1978. 174-176. - THALY K.: 1899. 219. s köv. - Jellemző, hogy miközben Károlyi
Bécs alá vonult fel, 1704. március 5-én Radó Pál hadbiztos Pápáról ezt írja: „Itt sok az ezereskapitány,
az pedég mindenik commendáns; ha Nagyságod ezen szegény városnak pártját nem
fogja: éppen utolsó pusztulásra jut, mert mindenik maga kedve szerint húzza vonja, úgymint:
Sándor István, László Fábián, Bezerédy János, Nagy János - ezeket vitesse fel Nagyságod, s a
város bízattassék Horváth Ferenc, vagy viceispán uramra.” AR I. 140. - Almásy Mihály, Károlyi
provizora március 8-án: „A város panaszát hallgatni is sok: minthogy a nemesség s katonaság nem
engedi, hogy szálló is legyen házánál, ezeken kívül pedég igen szép kevés a városi ember, aki
fegyvert nem fogott volna. Nagy Jánosra ráizent viceispán: menjen el Nagyságod után, - tovább
neki senki nem fog gazdálkodni.” AR I. 341-342.
49. BÁNKÚTI I.: 1975. 122. s köv. - BÁNKÚTI I.: 1976.
138