Tanulmányok Pápa város történetéből

Bakonytamási, Románd) hallatott magáról a megyei sajtóban és a rádióban is, amikor
megalakították a forradalmi tanácsokat, s akkor is, amikor élelmiszerszállítmányt indítottak
útra a fővárosba. 293 Teljesebbé teszi a helyzet megértését a helyben állomásozó magyar és
főleg szovjet katonaság nagy számára és mérséklő hatására való utalás, még akkor is, ha az
ország egyik rádiója sugárzott is olyan híreket, hogy a különböző városokban tartózkodó
magyar katonákkal együtt a pápaiak is „csatlakoztak” október 31-én a Dunántúli Nemzeti
Tanácshoz. 294
Mint arra az egyidejű helyi újság és iratok híján a később keletkezettek utalnak, a fővárosban
október 23-án zajló, fegyveres felkeléssé alakult tömegdemonstráció rádión hallott hírére
ugyan Pápán is sorra kerültek a középiskolás diákok körében és másutt is kisebb tüntetések,
amelyek a budapesti jelszavakat visszhangozták, nagyobb és szervezett tömeg azonban
határozottabb követelésekkel október 26-án vonult a Városi Tanács épületéhez. Fellépésük
közvetlen - és hozzá lehet tenni: mérséklettel elért - eredménye volt, hogy a Tanács
„Végrehajtó Bizottságának kommunista vezetőit eltanácsolták az épületből”, és még mielőtt a
Megyei Nemzeti Tanács elrendelte volna „hivatalosan” is (október 28.), megalakították a
„Forradalmi Tanácsot”, amely aztán általános „tisztogatáshoz” kezdett. 295
Bár az 1957-ben kiadott ún. „Fehérkönyv” elsősorban az ipari üzemekben főleg a Pápai
Textilgyárban bekövetkezett novemberi-decemberi sztrájkokért marasztalta el Pápát, utólag
azonban közöltek olyan adatokat is, amelyek 40 kommunista október 31-i lefogásáról (aztán
részben szabadon bocsájtásáról) szóltak. 296 Ezzel és a másutt is zajló tisztogatásokkal
kapcsolatban utólag ugyan szívesen emlegették a volt horthysta tisztek, egykori nyilasok és
hasonlók szerepét, mégis több esetben is be kellett ismerni, hogy egyeseket azért távolítottak
el (pl. a tanácsi Mezőgazdasági Osztály vagy a Községgazdálkodási Vállalat vezetőjét), mert
valóban alkalmatlanok voltak a rájuk bízott funkció ellátására. 297 Voltak aztán olyanok is,
akik e szorongatott helyzetben való megmérettetést meg sem várták, hanem maguktól
vonultak vissza, esetleg az országot is elhagyták.
A korábbi vezetés helyett a „munkástanácsok” megválasztására és egyesek eltávolítására
irányuló akciósorozat, néha keményebb változatban, további lépésekkel megtoldva a városnak
szinte minden üzemében és intézményében lezajlott. A legnagyobban, a Pápai Textilgyárban
pl. 31 tagú munkástanácsot választottak, amely tulajdonképpen egészen a következő év
nyaráig fennmaradt. 298 Az Elekthermaxban feloszlatták a gyár védelmére kezdetben megalakított
fegyveres őrséget. 299 Volt üzem (pl. a Veszprém megyei Téglaipari Egyesülés), ahol a
munkástanács a Budapesttel való kapcsolatot és együttműködést is megteremtette. A Sernevállnál
pedig amellett, hogy - mint több helyütt is - létrehozták a „szabad szakszervezetet”, a
város élére is új tanácselnököt jelöltek. Ismét másutt (pl. a Húsipari Vállalatnál vagy a
Sütőipari Vállalatnál) meg különböző jelképeket zúztak össze, vagy MDP-tagkönyveket
téptek szét. Nagy számban fordultak elő önkényes lakásfoglalások is. E mozgalmas, itt-ott
anarchiába hajló napoknak sajátos, ám a rendfenntartás, különösen a könnyen előidézhető
fegyverzaj megakadályozása szempontjából hasznos képződménye volt a „nemzetőrség”,
amelybe több intézményből (pl. a Városi Tanácsból) is akadtak belépők.
Mint az országban általában, Pápán is meglehetős tartózkodással fogadta a hirtelen
bekövetkezett változásokat a felkelésre ugyancsak kellő alappal rendelkező parasztság. Bár
később előfordultak túlzó célzások a felsővárosi parasztok aktivizálódására, mégis inkább - és
nemcsak a későbbi központi hivatalos megítélések visszhangjaként - azok a beszámolók
közelítették meg leginkább az igazságot, amelyek szerint a szerveződési lehetőségétől
korábban megfosztott helyi dolgozó parasztság „nem hanyagolta el az őszi munkálatait, elsősorban
is a vetési munkálatokat”, és mint megtoldotta az egyik beszámoló: „a szántási
307