Tanulmányok Pápa város történetéből

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az uradalmi szerkezet 1767 előtti és azt követő felépítését
vizsgálva, a század közepi uradalmi igazgatás az úrbérrendezés után is lényegében változatlan
maradt. Ezt feltétlen kiforrottsága, a hagyományos birtokigazgatás legfejlettebb formája
jeleként lehet értékelni, hiszen az Urbárium bevezetése utáni időszakhoz is alkalmazkodni tudott,
kiállván ezt a próbát is. Változást majd csak az új gazdasági-társadalmi formáció kibontakozása, az
árutermelés és főként a piac szerepének növekedése fog hozni e téren a 19. században.
Azonban a gazdálkodást tekintve azt kell megállapítanunk, hogy a 18. század végére az 1740-
es s főként az 1760-as évektől kibontakozó folyamatok lelassultak az uradalomban, arra
utalva, hogy a készpénzforgalom, az árutermelés fejlődése mögött még erősen önellátásra
törekvő, naturális gazdálkodás húzódott meg, mely még e kedvező földrajzi fekvésű, vízi
szállításhoz és jelentősebb felvevő piacokhoz közeli uradalomban is megakasztotta a század
derekán a nagyobb arányú allodizáció és az intenzívebb gazdálkodás irányába tett fordulatot.
Jegyzetek
1. Az e korból fennmaradt iratokban csaknem általános vezetéknév-forma az „Eszterházy”. (Szabad György
monográfiájában a 19. század elejéig „Esterházy” alakban adja meg a család vezetéknevét, utána, a tatai
ág egykorú gyakorlatát követve, az „Eszterházy-formát” alkalmazza. Kállay István a hercegi ág nevet
„Esterházy”, a grófiét „Eszterházy” alakban írva különíti el.)SZABAD GYÖRGY: A tatai és gesztesi
Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp., 1957. 16.; KÁLLAY
ISTVÁN: A magyarországi nagybirtok kormányzata. 1711-1848. Bp., 1980. 18., 58-59., 108-109.
2. Az uradalomtörténeti kutatásokról és a forrásadottságokról a csákvári uradalom monográfusa ad átfogó
képet. FÜR LAJOS: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján. 1870-1914. Mezőgazdasági
Múzeum. Bp., 1969. 5-11.
3. A kérdés rövid összefoglalását lásd Fekete Nagy Antal publikált előadásában. FEKETE NAGY ANTAL:
A levéltárak kialakulása. In. Levéltári Közlemények 1936. 14. 23-36.
4. A levéltár történetét a Bakács István által készített repertorium alapján foglaljuk össze. BAKÁCS
ISTVÁN: Kisebb családi és személyi fondok. Magyar Országos Levéltár. Bp., 1971. 153.
5. Magának Pápa városának a levéltára is csaknem megsemmisült a II. világháború évei alatt, csak
tanácsülési jegyzőkönyveinek néhány kötete maradt fenn.
6. E kutatóhelyek munkatársainak szíves segítő munkájukért itt szeretnék nem formális köszönetet mondani.
7. Csak az úrbérrendezés utáni időszakból rendelkezünk néhány év fennmaradt éves számadásával a Pápa-
Ugod-Devecser domíniumból.
8. FÜLÖP ÉVA: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban az 1740-es években. In. A Magyar
Mezőgazdasági Múzeum Közleményei (a továbbiakban: MMgMK), 1984-1985. (Szerk.: Für Lajos). 485-
519.; FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom megszervezése a 18. század első
felében. I. In. Komárom-Esztergom megyei Múzeumok Közleményei 4. (Főszerk. Fűrészné Molnár
Anikó). Tata, 1991. 53-75.
9. E fejezetet a következő források és feldolgozások alapján állítottuk össze: BAKÁCS ISTVÁN-IVÁNYI
EMMA: Az Esterházy-család tatai és csákvári levéltára. Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya.
Bp., 1964. 9., I., II. melléklet; ESTERHÁZY J.: 1901. 88. és köv.; FÜLÖP É. M.: 1991.; FÜR L.: 1969.
15-17.; ILA B. - KOVACSICS J.: 1964. 315-322.; NAGY I.: 1858. 80-100., 240.; PÉTER KATALIN:
Esterházy Miklós. Magyar Historia Életrajzok. (Szerk.: Heckenast Gusztáv). Bp., 1985. 32-52., 73.;
SZABAD GY.: 1957. 16-17., 35-36.; továbbá MOL E.156. Urbaria et Conscriptiones (a továbbiakban:
UC) F.54. N.62., F.82. N.62.; MOL Az Esterházy-család tatai levéltára (a továbbiakban: ETL) P.197.
Familiaria F.43. 1628-1800. 5-13., 74-82., 209.; Vas megyei Levéltár Káptalani Jegyzőkönyvek. XXVII.
242. sz. p. 224.; Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum, Pápa (a továbbiakban: PEM) 76.45.1.;
„Galántai és Fraknói gróf Esterházy Miklós által testvérei ellen- a Tatai uradalomnak és tartozékainak
elsőszülöttségi hitbizományul megítéltetése végett indított- pere”. Kuny Domokos Múzeum, Tata.
Helytörténeti Gyűjtemény (a továbbiakban: TKM); „A tatai úgynevezett ‘Ősi Hitbizomány’ története.”
MMgMA III. 6799.
169