Tanulmányok Pápa város történetéből

Sajnos a vallásügyi bizottságok pápai működése a tényeken semmit sem változtatott. Majd 30
évig maradt a régi állapot: működő iskola, két prédikátor, de templomon kívüli (a fedeles
színben tartott) istentisztelet.
A nehéz idők két lelkipásztora, Cseh Csuzi József és Naszályi István egyazon évben (1731)
vált meg pápai hivatalától. Helyüket Komáromi József (1731-1750) s Szikszai Pál (1731-
1735) prédikátorok foglalták el. Szikszai rövid munkásságát a kiváló Torkos Jakab lelkipásztor
(1735-1775) folytatta, aki 1745-1785-ig a dunántúli református egyházkerület püspöke
is volt.
A már említett 1731. évi „Carolina Resulotio” fenntartotta a vallás szabad gyakorlatának
csupán az „articularis helyekre” való korlátozását, az uralkodói intézkedésektől való függést, s
a jobbágyok felekezeti hovatartozására vonatkozó jogot kiterjesztette a földesurakra. A római
katolikus egyház felügyeletet gyakorolhatott a protestáns egyházak felett, s a vegyes házasságokat
illetően is hátrányos helyzetbe került a protestáns egyház. Ennek alapján tartott „1732-
ben Berényi Ferenc püspök katolikus egyházvizsgálatot a pápai református egyházban.” 65 A
nagyobb bajt azonban 1752-ig az eklézsia mégis elkerülte. Ehhez jelentékeny mértékben járult
hozzá az az összetartás, amely a gyülekezetet s az iskolát talpon tartotta. Cseh Csuzi József és
Naszályi István lelkipásztori kvalitásai mellett (Cseh Csuzit Kenessey István 1722-ben
országgyűlési prédikátorságra ajánlotta) a fő erő a presbitérium volt, melyben Kenessey István
meghatározó egyénisége a bátorság és a kitartás szellemét erősítette. A dunántúli reformátusság
első főgondnokának (1734-1750) is Kenessey Istvánt választották meg.
Minden nehézség ellenére a kollégium működött. 1698-ig rektorait is bemutattuk. 1701-1711-
ig Szilvási Péter (1701), Deáki István (1703), Szepsi Mátyás (1706-1709) és Szent-Péteri
Péter (1711) voltak iskolarektorok. Közülük Szepsi Mátyás (1705-ben) Utrechtben s Szent-
Péteri Péter (1715-16-ban) Utrechtben és Franekerben tanult.
A gondok ellenére sem módosult a főiskolai (filozófiai, teológiai) oktatási struktúra. A latin
gimnázium s felette az akadémia együtt képezte a kollégiumot. S ez a nehéz, 1711-1752
közötti időben is töretlenül fennmaradt. Ezen idők rektorai: Hosszúfalusi Márton (1713),
Kövesdi János (1714., 1718-1721), Lepsényi János (1714), Rimaszombati István (1715-1717),
Berta Benedek (1721-1723), Csuzi Cseh János (1724/), Ujvári András (1724-1729), Almási
András (1729-1731), Ladányi Mik lós (1731-32), Keresztúri István (1732-1735), Torkos
Jakab (1735), Szoboszlai István (1735-1739), Pápai N. Mihály (1739-1740), Gőböl Gáspár
(1740-44), Kún János (1745-1783). Közülük „Kövesdi János 1721-ben Marosvásárhelyre
megy professzornak, ... Torkos Jakab superintendens lesz (1745-1783), ... Szoboszlai István
1745-ben a bázeli egyetemen tanul,... Kún János 7 évig rektor, jelentős egyéniség, esperes,
püspökhelyettes (1741-ben Bázelben tanult).” 66
Az eklézsiában a korán elhunyt Szikszai helyére az iskola-rektori székből az igen tehetséges
Torkos Jakabot választották meg második lelkésznek. Torkost 1745-ben püspökké is megválasztották.
Kún János rektorral végigszenvedték az egyház és iskola megszüntetését, de az
adászteveli száműzetést is átélve Torkos Jakab még megérhette a türelmi rendeletet is s a
pápai egyház újból való feltámadását. Torkos Jakab kitűnő prédikátor volt. Két kötet kéziratos
prédikációja 1589 oldalon 129 prédikációt tartalmaz. Egyháztörténeti s egyházkormányzói
munkássága is kiemelkedő képességeit tanúsítja. Torkos idején az egyház anyagi helyzete is
stabilizálódott. 1750-ben - két évvel a tragikus megszüntetés előtt - 10.000 Ft tőkével
rendelkezett az egyház.
403