Tanulmányok Pápa város történetéből

már különböző társadalmi rétegeket fogtak át. Szervezeti formáik szerint elsősorban helyi
jellegűek. Jelentős részük azonban így is az általános nemzeti és társadalmi feladatok vállalását
fogalmazta meg. Nem véletlenül. A nemzeti ügy például mindvégig élő, eleven,
középponti kérdés maradt. Nemcsak az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc hagyománya
élt tovább az egymást váltó nemzedékekben, mert ehhez járult a neoabszolutizmus
terhe, ami így együttesen közösségteremtő, hosszabb távon is összetartó erővé vált. A nemzeti
közösségi tudat tehát a polgári korszakban új, friss gyökérzetből táplálkozott. S miután az
1848-as hagyomány ha nem is kihunyni, de mindenképpen halványulni látszott, amikor az
Osztrák-Magyar Monarchia rendszere belső válságai ellenére is szilárdnak tűnt, bekövetkezett
a széthullás, majd Trianon, ami új tartalommal ugyan, de feltöltötte a nemzeti érzelemvilágot.
Új népvándorlás vette kezdetét, hiszen mintegy 350 ezer ember érkezett Magyarországra az
elszakított korábbi országrészekből, ahol viszont több millió magyar maradt. Igaz, a nemzeti
kérdésnek akadtak vadhajtásai is, s ezt a hivatalos politika kirívó módon több ízben és másmás
módon felnagyította, általánosította. Különös súlya maradt a társadalmi kérdéseknek is, a
feudális maradványok továbbélése és a gyors polgári fejlődés viszonyai közepette.
A sokszínű és kivételes erőt, vitalitást mutató civil társadalom tehát a gazdasági, társadalmi
fejlődéssel együtt alakult ki Magyarországon, főként a városokban, hiszen a falvak társadalmi,
jogi szerkezete, benne a birtokviszonyokban és a közigazgatásban is fellelhető feudális
maradványok, a feltűnően megrögződő retrográd vonások nehezítették annak kiépítését. A
falvak többségében ezért jószerivel csak az iparosok egyesületeit, segélypénztárait, a tűzoltóegyesületeket,
az olvasó- és a gazda- köröket lelhetjük fel.
A városi polgári körök, kaszinók, irodalmi egyletek kisebb-nagyobb könyvtárral is
rendelkeztek, több országos lapot is megrendeltek, alkotó, színjátszó kört, szavaló és előadó
csoportokat, zenei, művészeti, irodalmi szakosztályokat hoztak létre. A civil társadalom
kiépülésében kiemelkedő szerepet kaptak a könyvtárak, a tudományos és művészeti jellegű
gyűjtemények mellett a színházak, mozielőadások stb. A sporttevékenység terén pedig
megalakultak a lövész-, a korcsolya-, a kerékpáros-, a tekeegyletek, az atlétikai és a labdarúgó
körök, klubok. A nagy budapesti sportegyesületek megalakulása is a századfordulóra esik
(MTK, Vasas, Ferencváros stb.).
Az öntevékeny szerveződési formációk közé illeszkednek az iskolai, főként a fő- és
középiskolai önképző és egyéb körök. (Zene, cserkész, sakk, sport, gyorsíró stb.)
A civil társadalom részeinek tekinthető az egyházakhoz kötődő egyesületek, szervezetek
jelentős része is. Kiváltképpen azok, amelyekben kulturális, tudományos, karitatív tevékenység
folyt. Ám ide sorolhatók a vasárnapi iskolák, a presbitériumok, az egyházkerületi és egyéb
egyházközösségi testületek, a jótékonysági szervezetek, az ifjúsági és nőegyletek stb. Az
egyházaknak, amint tudjuk, történetileg is különös és jelentős szerepük volt az ország szellemi
életének alakításában. Sajátos szervezeti rendjük, jellegük miatt évszázados hagyományokat is
őriztek.
A kiegyezés után gyorsan szaporodtak a napi, heti és időszaki lapok, folyóiratok. A kisebbnagyobb
városokban egyszerre több lap is napvilágot látott. Közös vonásaik abban foglalhatók
össze, hogy jórészt a városok életével, a képviselőtestületek határozataival és a mintegy 50-
200 egyesülettel foglalkoztak. A pártpolitikáról feltűnően keveset írtak, különben is pártoktól
függetlennek tekintették magukat. Így könnyűszerrel elhárították a politikai szélsőségeket,
amire határozottan törekedtek is. Ezzel magyarázható az a körülmény, hogy a nagy politikai
viharok sem zökkentették ki őket a tárgyilagosság pallójáról és szerkesztőiket a politikai
változások sem ingatták meg pozícióikban.
255