Fable Jégtánc

hiányzik ez a képességük. Valóban saját gyermekükre bukkantak
az utcán – az utcán! –, hiszen az azonosítás az összes felek
részéről azonos eredményt hozott. Mindenki mindenkit
tévedhetetlenül felismert, noha arról szó sem volt, hogy ez bárkinek
is örömet szerzett volna.
Larry, miután leánya elfúlóan leszépezte őket, még egyet
villantott. Hátraszólt hitvesének:
– Hildy, gurulj ide a Mercivel!
– Merci! – füttyentett Jade. – Nafene. Fenn van a körhinta?
Sztár-szakma lett a könyvelés?
– Nem az a lényeg, hogy könyvelsz – szentenciázott Larry,
miközben Hildy mélyen a nadrágzsebébe nyúlt a kocsikulcsért –,
hanem az, hogy mit és miként, de ami a legfőbb: kinek!?
– Én is mondanék valamit – kezdeményezte Jade, miután anyja
és a száz szatyor eltépett a Merciért. – A stukkerrel kapcsolatban.
– A pisztoly marad! Hazajöhettél volna, ha akartad vol...
– Elköltöztetek!
– Naná, majd ott aggunk el a csóró népség közt! Anyád nem
bírja a proliszagot.
– Éreztem is, hogy legalább fél üveg parfümmel küzd a sajátja
ellen. Nem vennéd ki a stukkert a dzsekim redőiből?
– De nem ám, mert elfutsz, mint a nyúl! Majd ha mindent
tisztáztunk, és döntöttünk a sorsod felől, lehet, hogy elveszem!
– Elmondanám, mit gondolok itt és most. Ha bírnám, hogy
mások döntögessenek a sorsom felől, pláne ti, akkor nálatok
maradtam volna. Ám úgyannyira nem bírom, mint antilop a
hátúszást. Az általad kínált sorsnál még az is édesebb, ha íziben
hátba lősz. De beszéljünk rólad, kedvenc témádról. Papa, figyelj jól,
a lányod mondja, nem akárki: nem való stukker kicsinyes ember
kezébe. Veszélyes. Majd' mindenki kezében haláli vészes, de a te
kezedben egy percig sem maradhat. Gyermek és fegyver tartására
nem vagy alkalmas.
Apja hunyorogva figyelte, mit is mond a leány. Mindig hunyorgott,
ha a fennforgó téma erős koncentrációt kívánt.
– Kegyetlenül lemaradtál, a mezőny meg elszaladt – állapította
meg Jade. – Lemegyek a szintedre, bár csak azért, hogy jól
megérts: dobd el a stukkert, mint a tüzes vasat, mert te olyan hülye