Fable Jégtánc

látjátok, ugye, hogy itt per-has tízlépésenként felfestettek egy-egy
zebrát, amit a városlakó népek használnak is, például fel-alá járnak
rajta. Mármost, itt tépek én eme Forddal, ami, lássuk be, nem egy
palacsintasütő. Tépek, úgyannyira, hogy helyzet esetén meg tudjak
állni, és ekkor, lássátok a szemetekkel, jönnek az öt lóerős
bevásárló-kocsik, egyéb nippek, és elvágtatnak mellettem,
mutatván, hogy akár még hetvennel, nyolcvannal is bírnak döngetni!
Itt, ahol az utca minden egyes négyzetméterére tizenkilenc védtelen
sétáló jut! Hát nem folyton a nyuszi jut eszembe, aki meglesi a
rókaszülők távozását, és legott bekopogtat a házba, majd
hüvelykjét a nadrágtartója gumiján huzigálva megkérdi, amúgy
vagányosan: kisróka, itthon van az apukád?!
Bárd hátrafordult.
– Tilton, te is hallod ezt?
– Csermelytisztán.
– Te is a hirig bige szájából hallod?
– Konkrétan.
– Jó – bólintott a zsaru. – Már attól féltem, hogy húgyköves az
agyam.
– Ha arra célzol – csattant fel Jade –, hogy felívelőben lévő
karrierem természete és a humánus közlekedés összeférhetetlen,
kérlek szépen: szállj ki. Szállj ki, mert nem értesz semmit. Vagy
maradj itt, és magyarázd meg, látsz-e valami különbséget a
zsaruszakma és a hirigszakma között!? Mert én nem látok.
Mivelhogy nincs is különbség. Gondolj csak a két invalidusra!
– Felívelőben lévő karriered természetéről még nem tudsz
semmit, és közel annyit tudsz a zsaruszakmáról is. Ha erről akarsz
vitatkozni, szívesen leszek partnered.
– Legyél te partnere Drakulának az éjféli bálban. Vagy tudod
mit?! Álljon a hátadba egy nagybőgő és a kolera pengesse!
Tilton magyarázólag fordult Bárdhoz:
– Tudod, a leánygyermeket intézményesen javították, onnan a
szókincse.
– Az semmi! – közölte Jade. – Azért vittek a javítóba, mert
megléptem a pszichiátriáról! Apám, a gumimaci és anyám, a fapina
tétetett oda, hogy legyen nekem gyermekkorom: gumiszobában
gumisakk!