Fable Jégtánc

megpróbálkozott a tripla leszúrt combnyaktörésnek elnevezett,
bonyolult ugrással, melynek végén aztán akkorát zuhant, akár egy
világbajnok. Csaknem léket vágott a vastag jégbe.
Fátyolos tekintettel felpillantott, s meglátta a levegőben köröző,
rémült szárnyashadat. Morgan aligha bocsátja meg neki, ha
dögkeselyű-szerű madárkái őmiatta térnek át a költöző életmódra,
ijedtükben Afrikáig meg sem állva. Hát majd vigyáz.
Elkínzottan feltápászkodott. Semmit nem hallott a fülébe üvöltő
zenétől, azt sem, recsegnek-e a csontjai.
Ekkor különös természeti tüneményt észlelt. Korcsolyacipője előtt
néhány centivel kipukkant a jég. A felporzó robbanás nyomában
szűk rés keletkezett, legfeljebb egy ujja fért volna bele.
Jade felnézett, és továbbra sem akart hinni a szemének.
A ház előtt, közel a parthoz, három roppant idegesnek látszó,
ismeretlen pasas nyüzsgött. Egyikük a vonagló Morgannéval
birkózott, a másik le-föl rohangált, míg a harmadik fickó a kezében
tartott stukkerrel hadonászott.
A lány kénytelen volt felfogni: az imént pisztolygolyó csapódott
be a lába előtt. A stukkeres tag tőle akar valamit, és bármi legyen is
az, intenzíven akarja.
Kikapcsolta a magnót, és bizonytalanul előrébb csúszkált.
– Gyere már ide, te süket liba! – üvöltötte a pasas céklaszínű
arccal, miközben a felbolydult madársereg éktelenül rikácsolt a
magasban.
Morganné torka szakadtából sikoltozva, tébolyultan vergődött
támadója karjai közt. Esélyesnek látszott a szabadulásra, mivel a
fickó sehol sem tudta megragadni és fogva tartani a mindenütt
gömbölyű asszonyt.
Egyszerre csak a pacák elvesztette a türelmét, a földre vágta a
markában maradt női kardigánt, és tehetetlen dühében ő is
felsikított.
Nem csoda, ha ebben a harctéri lármában Jade nem értette a
stukkeres egyén szavait.
Tovább csoszogott előre, s mire a part közelébe ért, különös
metamorfózison ment keresztül: ha még nyálzik is, teljesen
hibbantnak nézhették volna. Mindazonáltal nem óhajtotta túljátszani
a szerepet, amíg nem tudta, mi folyik körülötte.