Fable Jégtánc

ördöngösség, pusztán csak motorfék. És tényleg: visszakapcsolt
kettesbe, levette lábát a pedálról, mire a kaszni csúszkálás nélkül
lelassult, és kecsesen lebírta a kanyart, egyiket a másik után.
Jade méltatlankodva rámutatott, hogy ebben semmi izgalmas
nincsen, és lám, a szakadék is sápadozik dühében. Ha ő ülne Bárd
helyében, kilencvennel hajtűzne a tükörjégen, és piszok jókat
sikoltozhatnának. A zsaru mellett utazni nem egyszerűen
biztonságos, hanem egyenesen dögunalmas.
Tilton elhalóan megjegyezte, hogy feltűnően toleránsabb a
dögunalommal, mint a hat-, vagy akár csak háromszáz méteres
zuhanással szemben.
– Vihánc bige – dünnyögte Bárd.
A lány sértődötten elterpeszkedett az ülésen, és a fosszíliától
kapott korcsolyát forgatta, melyet merő türelmetlenségből a keze
ügyében tartott, nehogy elszalassza a jégtáncoláshoz adandó
alkalmakat. A puha fekete bőrből varrott cipő nézegetése,
tapogatása kivételes élvezethez juttatta.
– Nem kontár formázta a csukámat. Ez csak a cipőépítők
királyának műve lehet. Finom, gyönyörű, meleg, mindig divatban
maradó, noha egy picit talán konzervatív. Ez a modell sokkal
bestiább lenne enyhén kivágott orral, parány tűsarokkal.
– Aha – mondta Tilton. – Én brillekkel cicomáznám a korivas élét.
– Valami gumi is kéne rá. Pokolian csúszhat – csatlakozott Bárd.
– Nem kellemetlenkedni óhajtok, csupáncsak felötlött bennem a
kérdés: tudsz te egyáltalán korcsolyázni?
– Velemszületetten? Vezetni tudtam? Bármit megtanulok.
– Nem kétlem, csak az a kérdés, hogy konkrétan korcsolyázni ki
tanít meg? Rám ne számíts, ehhez én trampli vagyok.
– Én meg kripli – szólt a szaxis.
– Napokon át tévéztem. A képernyőről tanultam meg a szülést.
Szinte tuti, hogy akár a vakbelemet is ki tudnám venni a
konyhaasztalon.
– Tudsz szülni? – ámult Bárd. – Még sokra viszed.
– Feleljetek egy találós kérdésre: nyolc lába van, negyven az
IQ-ja, mi az!?
– Pók?
– Polip?