Fable Jégtánc

– Ez adatott. Megfagyhatnánk valahol a trópusokon is, de mi ezt
a zord helyet választottuk.
– Piszokul éhes vagyok. Menj odébb, mert mindjárt kiharapok
egy darabot a válladból.
– Rengeteg ízben kérleltünk, hogy fáradj asztalhoz.
– Mit ettetek?
– Meleget, omlósat, finomat.
Jade széttárta a karjait, s e mozdulatba befoglalta a zord helyet.
– Te is látod, milyen szép?
– Látom – bólintott a zsaru.
– Be kéne menni.
– Bizony.
– Maradj ülve, én felállok, ha foghatom közben a válladat.
– Tied.
Jade talpra kászálódott, s lábon maradt, ha bizonytalanul is.
Csúszkáló vasai strigulákat kapartak a jégbe.
– Menj ki, én majd lassan, öregesen követlek – mondta Bárd. –
Ha agyrázkódás és nyílt törés nélkül partra jutok, megpróbálok
segíteni neked.
Sikerült. Partot értek. Bárd tevékennyé vált, amint biztos talajt
érzett a talpa alatt. Vállra vetette a merevre dermedt bajnoknőt, és
a házba cipelte. Elvonult vele a bárpultnál babráló Morgan előtt.
– Kér sört? – kérdezte a gazda. – Nagyon finom. Sosem tudok
neki ellenállni.
– Kösz, most nem érek rá.
– Látom, pingvint fogott. Hallgasson rám, régi jégtudor vagyok.
Állítsa be a hideg zuhany alá.
– Meleget! – sikította Jade.
– Tegye hidegre – mondta Morgan. – Tíz perc múlva felviszek
egy kancsó teát.
Bárd megfogadta a tanácsot. A nappaliba lépve a kanapéra
fektette a lányt, levette a cipőjét, csörgősre fagyott felsőruháit, majd
ismét felkapta, bevitte a fürdőszobába, és a zuhanyrózsa alatt a
csempéhez támasztotta.
Ezután mély lélegzetet vett, és ütközésig nyitotta a hideg csapot.
Jade feljajdult.
– Forró!