Fable Jégtánc

elepte a hó.
A zúzmarás pillák meg-megrezzentek.
Az alattomos pasas fel sem ülhetett. A lány talpa gyorsabb volt
nála.
A pacák visszafeküdt a hóra, és Jade, miközben a gallérjánál
fogva félregörgette, szívből kívánta, hogy a két fickót majd csak az
ibolyázók találják meg.
Nem került különösebb erőfeszítésébe kívülről látni, mit művel.
Mint egy horror-hősnő, tetemekkel huzakodik a mélyülő hóban.
Még mindig nem járt arra senki, az égnek hála.
Jade, elhárítván az eleven úttorlaszokat, holott bárki más
szemrebbenés nélkül áthajtott volna rajtuk, kikapta a Suzukiból a
táskáját, és az Uzikkal együtt a furgonba hajította.
Csalinak használt cipőit elnyelte a hó. Szitkozódva lehajolt, és
ásott, mint a borz, de csak a jobb lábára illő topánt találta meg.
Mi a "könnyű"?!
Könnyek közt fúrta az átkozott havat, mígnem végre ráakadt a
balos cipőre is.
Nyomás, tűnés!
Beugrott a furgon kormánya mögé, indított, s a motor azonnal
bepöccent. Gázt adott.
A kocsi nem moccant. A kerekek szánalmasan pörögtek, maguk
köré fröcskölve a havat.
– Ne áss el minket, édesem! – rimánkodott a lány.
Nyugi!
Rádöbbent, hogy az ótvar járgány hátsókerék meghajtású.
– Ó, a francba, most rükvercben kell hazamennem!? – nyögte.
Hátramenetbe kapcsolt, gázt adott. A furgon kirobbant a maga
vájta gödörből, csattanósan orrba nyomta a védtelen Mercedest,
majd egy gázfröccs hatására, immár előre, kivágtatott az útra.
Jade fellélegzett. Felcsavarta a fűtést, megmozgatta
elgémberedett lábujjait. Azután oldalt pillantott, és megint ájulnia
kellett.
Ha valami zsaru lemeszeli, elsőül az ülés elé szórt Uzikat fogja
észrevenni.
Lassított. Eldobhatná a fegyvereket, a hó majd eltünteti
mindkettőt.