Fable Jégtánc

– Ó, te kínai bölcs!
– Jut eszembe, az ismeretlen kínai bölcs óv az olyan embertől,
akinek a szava nem, csupán a hangja ver visszhangot a kútban.
– Tehát ne ordítsak?
– Megtennéd?
– Drága Tilton: kérjed, hogy borotváljam tarra a fejem, és menjek
el buddhistának. Kérjed, hogy fojtsam vízbe magam. Kérj bármit!
– Bármit?
– Bármit?! Mindent kérhetsz, Tilton!
– Menj, fürödj meg, mert nem szokásom szakadt nőimitátorokkal
bájfecsegni.
– A diszkriminálás nem demokratikus.
– A szakadt buzi sem szalonképes.
Jade sóhajtott; ezt az asszót elvesztette, Tiltonnál maradt az
utolsó szó.
Benyitott a fürdőszobába, és legott szemközt találta magát a
tükörrel.
Éles sikoly tépázta szét a csendet.
– Mi van? – érdeklődött a szaxis a nappaliból.
– Igazad – nyögte a lány, háttal az ajtónak.
Fél óra múlva jött elő. Hajáról eltávolította a pintysárga festéket,
arcáról a szétmázolt sminket, testéről a vért. Tárnicskék
frottírköntösben rogyott a fotelba. Lábszárát, combját karmolások
ékesítették.
A jámboran sörözgető pasasokra nézett, előbb az egyikre, majd
a másikra.
– Melyiktek vállal kisebb hasműtétet?
– Rajtad? – kérdezte Tilton óvatosan.
Jade bólintott.
– Ki kéne szerelni néhány üvegszilánkot a hasamból. Külsőleg.
– Menj a szobádba – szólott Bárd. – Ravatalozd fel magad az
ágyon.
Kisvártatva utána ment, és az olvasólámpa nem éppen vakító
fényében a hasa fölé hajolt. Fájdalmas dolgokat művelt, ám minden
kellemetlen mozdulata végén letett egy üvegforgácsot az
éjjeliszekrényen heverő könyv borítójára. Legvégül fél flaska
alkoholt locsolt végig a lányon, s azt mondta: