Fable Jégtánc

függőleges ráncok jelennek meg az orrod fölött, és találkoznak a
homlokodat szeldeső vízszintes barázdákkal. Olyankor úgy nézel ki,
mint egy matekfüzet, aki hárpia is.
– Szörnyen hülye vagy. Amikor hallgatlak, az jár a fejemben,
hogy ilyen szöveggel meseíró vagy ügyvéd lehetnél. Amikor nézlek,
arra gondolok, hogy ilyen külsővel mindenki kedvence lehetnél.
– A ragya akar mindenki kedvence lenni.
Tilton hangját hallották.
– Érdekel valakit a friss meleg jázmintea?
– Engem! – kiáltott Jade. – Rettentően felcsigáz!
Bárd folytatta:
– El tudlak képzelni gyerekekkel és állatokkal körülvéve, lazán
feltűzött hajjal, kecsesen kivágott, bő szoknyás ruhában, mezítláb,
egy vidéki ház tornácán, nyáridőben, alkonyattájt, amikor a fények
legszebben illenek a színeidhez. A te elevenséged, száguldó
temperamentumod nem városba való.
– Egy zsaru, aki romantikus. Képzeld el, fejném a tehenet,
kecskét, hasogatnám a tűzrevalót, és a gyerekeimet lóháton
szülném meg, vagy a jászolban, a szalmán.
– Teszem azt. Te folyton mesélnél nekik, azt sem tudván, hogy
éppen mesélsz, midőn Hamupipőke nővérének tyúkszemét, netán a
kockás homlokú zsarut emlegetnéd. Azért nem illesz ebbe a
világba, mert túlteng benned az életöröm.
– Feledve van a hirig bige?
– Nincs feledve.
– Szóval haragszol is, meg nem is?
– Amolyan félkockás vagyok.
– Süssek neked bundás kenyeret?
– Megillet némi jutalom az operációért.
Kirobogtak a nappaliba.
Jade Tiltonra nézett, és sugárzón közölte:
– Megbocsátott!
A konyhafrontra perdült, tojásokat tört fel, olajat hevített.
– Tilton, látnod kell a havat. Észveszejtően szépséges. Képzeld
el, mit művelt a fákkal, nem is hinnél a szemednek: bepelyhezte,
betakarta őket. Legtöbbjüknek még nem volt kedve levetni a
lombját, hiszen gyengéden napsugaras volt az indián nyár, ráértek