Fable Jégtánc

A lány leguggolt a verítékező pasas elé, s békítően rámosolygott.
– Igazad van, Nazir madám. Elmegyek Alainnel, s felszívom a
tanulnivalókat. Te szép vagy és okos. Felsegítelek.
Nazir félrelökte a kezét. Feltápászkodott, zsebre vágta ökleit,
majd rövid tűnődés után megjegyezte:
– Tapsikolj örömödben: megkegyelmezek, egyelőre. Nem kell a
kirúgástól félned.
– Tudom. Nem mondhatsz fel nekem. A rabszolgákat eladják.
– Okos. Saját? – vicsorgott Nazir.
– Folklór.
– Éjjel meg ne lásson valaki! Fegyvert nem vihettek.
– Puszta kezes keringő – bólintott Jade.
Még zuhanyozás, öltözködés közben is füstölgött. Olyannyira
felzaklatta az esti feladat pitiánersége, hogy nem is hazafelé vette
útját.
A belvárosba sétált, kirakatokat szemlélt, eltűrve a tolongó
turisták lökdösődését, s lassan higgadni kezdett, látván az idegenek
szemében égő mohó lázat, a bármit, akármit: mindent vásárolni űző
szenvedélyt, s a gagyi-butikok keménykötésű, cinikus eladóit, akik e
mánián tollasodtak, noha nem játszi módon, hiszen naponta
többször meg kellett vívniuk a kis tolvajokkal, a bizsu-gyűrűket,
tarka órákat, bőrsapkákat elemelő, sápadt elvetemültekkel.
Az értékesebb holmit vastag láncok rögzítették a tárlóhoz, az
árusok kézből mutogatták a portékát, bizalmatlanul markolva, el
nem engedve azt, s némelyiküknél a durvaságig fokozódott az
örökös rettegés: pénzt követeltek, mielőtt még az alku létrejött
volna.
Egy elegáns turistanő a falat támasztó, ezerszínűre festett tarajú,
rojtos bőrcuccokba préselt dagadt lánycsoportot fotózta
gyanútlanul, nem is sejtve, hogy azok művészkedése végeztével
pénzt fognak követelni tőle a modellségért. Midőn ez bekövetkezett,
a harmincas nő elcsodálkozott egy pillanatra, majd maga elé
fordította polaroid gépét, s amikor abból kiöltött nyelvként előjött a
róla készült felvétel, a fotót kecses mozdulattal átnyújtotta a
dühüket is feledő, meghökkent lányok vezérszónokának, és odébb
sétált.
A kedélyes délután hajszálnyit sem különbözött a naponta