Fable Jégtánc

Montana anyuka hangot váltott.
– Hülye vagy, kisfiam! Ugye, nem képzeled, hogy ezentúl is azzal
a kis nővel mutogatod magad?! Azért hoztam magammal Arlót,
mert meg kell beszélnünk, mit tegyünk, hogy elejét vegyük a
botránynak.
– Miféle botránytól tartasz, anyám?
– Cantinnek bűnhődnie kell. Mielőtt még letartóztatnák, és
vallatóra fognák. Nem gondolod, hogy a gyilkosság után azért nem
tűnt el, mert a mi segítségünkben bízik? Nem kompromittálhatjuk
magunkat azzal, hogy gondoskodunk a védelméről!
– Természetesen igazad van, anyám. Nem fogjuk megvédeni
Cantint. Ha ő intézkedett a vérontásról, akkor tettéért felelnie kell.
Úgy értem, hogy bíróság előtt.
– Ezt egyáltalán nem tartom okos ötletnek!
– Talán azért, mert fáradt vagy, anyám. Gondolkozz el azon,
hogy jót tenne neked, ha megpihennél. A gondokat nyugodtan rám
hagyhatod.
– Nem vagyok fáradt, csak ideges!
– Meghallgatná a tanácsomat? – kérdezte Del Maar. – A
rendőrség is értékelné, ha mi simítanánk el az ügyet. Meg kell
büntetnünk Nazir Cantint. Hullája láttán a zsaruk tudnák: ezzel a
gesztussal jeleztük, hogy mélységesen megvetjük rémtettét.
– Maga is hallgasson meg engem – mondta Jaco sötéten. – Sem
a rendőrségnek, sem nekem nincs szükségem efféle gesztusokra.
A maga gesztusaitól mélységesen hánynom kell!
Montana anyuka borzongva felsikoltott:
– Jaco! Kisfiam, hogy' lehetsz ilyen durva és közönséges?!
– Elnézést, most el kell intéznem valami fontosabbat. Néhány
perc múlva újra itt leszek – közölte a férfi, és elhagyta a
könyvtárszobát.
– Arlo, iszik valamit? – nyögte az asszony. – Nekem muszáj
lenyelnem egy korty italt, mert teljesen meg vagyok rendülve. Jöjjön
velem a szeparéba, megdézsmáljuk a fiam pezsgőjét!
Jade nem örült a zugivászatnak. Meglebbent a függöny, és a
dívány szőnyegrojttal fedett szegélyénél felbukkant egy pár
körömcipő. Del Maar nesztelen léptekkel nyomult mellette.
Poharak csilingeltek. Ital csurrant.