Fable Jégtánc

megemlíteni, hogy bonyodalmak várhatók.
– Ugyan már, miféle bonyodalmak!? Igaz, a zsaruk kicsődültek a
raktárhoz, de annyira lekötötték őket a kocsironcs körül heverő
ipsék, hogy a furgonra rá se köptek. A küldemény megérkezett a
címzetthez. Beszéljünk másról. Egy úr szeretne megismerkedni
veled.
Jade az információ első felén rágódott. Bárd teljesen kockás
lesz, amikor megtudja, hogy a furgon nem került zsarukézre.
– Mi a válaszod? – kérdezte Nazir, hosszas locsogás végeztével.
A lány rádöbbent, hogy talán figyelnie kellett volna. De hát a
madámnak csak az izomzata volt érdekes, azzal meg már régen
eltelt.
– Mi volt a kérdés?
– Ha van kérdés, majd Montana teszi fel. Tizenegykor vár az
irodájában.
– Türelmes a pasas? Jó, ha igen, ugyanis még tizenöt órakor
sem leszek ott. Nehogy megüsse a szél, vagy valami más.
– Montanának nem szoktak nemet mondani.
– Hát ha majd egyszer-kétszer mégis ezt hallja: nem, kénytelen
lesz megszokni, nem gondolod!?
– El kell menned hozzá!
– Meg kell verni?
– Isten őrizz!
– Akkor talán lőjem le? Boldogan lelövöm, ha jól megfizeted.
– Pipikém, ilyet még mókából se ejts ki a szádon!
Jade felemelkedett. Nadrágja farzsebébe gyűrte a pénzt. S ha
már úgyis az asztal fölé hajolt, ott is maradt, Nazirhoz közel.
– Micsodácskádnak neveztél? Tényleg lepipikédeztél? Jegyezd
meg a nevemet, okos pacák vagy te, néhány órácskát
gyakorolgatod, és menni fog.
– Komolyan halcsali akarsz lenni?! Mert te szólíthatsz engem
Nazir madámnak?! Te kijelentheted, hogy nem mész el
Montanához?! Ki vagy te?!
– Nazir madám, anélkül higgy nekem, hogy a diliflepnit
mutogatnám: ha azt hallom, "halcsali", kényszeresen ütnöm kell. És
ha megütöttelek, utána nem fogsz vigyorogni, mint Hamlet tenyerén
a kis halálfej, mert nem lesz mivel. Jegyezd meg: dolgozom neked,