Fable Jégtánc

– Botorkálj már ide, az istenedet! – tombolta a pacák.
– Jövök már – felelte szinte lelkesen. – Csak hát erősen csúszik.
– Persze, hogy csúszik, azért jég! – üvöltött a stukkeres egyén
magánkívül.
A lány egyetértése jeléül hevesen bólogatott, közben egy
szemvillanással érzékelte, hogy Morganné immár
gyúrótábla-mereven, némán áll a havon, és támadója, ugyancsak
felhagyván a sikítással, mögötte tornyosul, egyik kezével a hajába
markolva, jobbjában pisztollyal.
– Mit akar maga? – kérdezte Jade, tíz lépésnyire a parton
várakozó pasastól, malomvitorlaként pörgetve karjait, majd
drámaian elterülve a jégen.
– Én még életemben nem láttam ilyen hülyét! Miért nem maradtál
fekve, még a bölcsőben, ha nem tudsz megállni a két bal lábadon?!
Azt mondtam, gyere ki!
A lány igyekvőn nekikészült, hogy feltápászkodjon, de lábai
folyton szétcsúsztak. Néhány gyötrelmes kísérlet után lenn maradt
spárgában.
– Kinn még így se járok – mondta csüggedten.
Nem látta a harmadik idegent.
Hová lett a harmadik pasas, egyáltalán kik ezek, és miért nincs itt
legalább egy rendes ember, aki férfi?!
– Na jól van – sóhajtott a fegyveres, belátván, hogy a lány
teljesen hibbant, nem csak szellemileg, de fizikailag is. – Figyelj ide,
aranyoskám. Nekünk kocsi kell.
– Kocsi?! – visszhangozta Jade homlokráncolva. – Lerobbantak?
– Kocsi kell! A garázsban áll is kocsi. – A pasas dobozformát
rajzolt a kezével, majd a hüvelyk- és mutatóujját összecsippentve
lóbáló mozdulatot tett. – Hol a kulcsa?
A lány megállapította, hogy a tag nem csak hülyének, de
külföldinek vagy süketnémának is hiszi. Gondolta, meglepi az áldott
barom egyént egy kis jutalomjátékkal: diszkréten kifordította a
szemét, s nyelvét a fogai közé tolva hebegte:
– A kocsié?
– A kocsié – vinnyogott a pasas. – Hol a kulcsa?
– Apukámnál – vágta ki Jade büszkén. – Apukám elment a
szánnal, meg a kocsikulccsal. Nemrég. A kis kék gyógyszeremért.