Fable Jégtánc

Látta a hó alá temetett zöldellő levéltömeget és az ágakról
alácsüngő érett, bíbor almákat. És mert efféle tüneményt még soha
nem tapasztalt, megilletődötten elbámészkodott; szívét
átmelengette a ritka látvány hihetetlen szépsége.
Persze, a visszapillantó tükörben felbukkanó fénykör-duót is
látta.
Csak éppen nem engedte a tudatához.
A gyűrű térítette magához, és ha mégsem, akkor is a gyűrűnek
tulajdonította az agyába fecskendező adrenalin-fröccsöt, amelytől
néhány másodpercre maga a vörös Nap lángolt fel a fejében.
És ha se a gyűrű, se az adrenalin nem tehetett a fejét kitöltő
vörösségről, akkor a géppisztolysorozat tűzijátékát élte meg
szerfelett intenzíven.
A golyók kevéssel a teste előtt martak a műszerfal tetejébe, és
szétrobbantották a szélvédőt.
A járgány, amelyből a sorozatot küldték, a furgon elé száguldott.
Jade magához tért, bár szívesebben elájult volna. Átvetette
magát az ülésen. Üvegtörmelék ropogott a testén. Felkapta az Uzit,
és kigurult a jobb oldali ajtón.
Röptében nyitott tüzet a furgon előtt keresztbe fordult kocsira.
Azután belehasalt a szúrós üvegkásába, amit magával sodort az
utastérből.
Támadói is kiugráltak a kocsijukból. Egyet leszedett szálltában, a
másik három besöpört a karosszéria mögé.
Úgy festett, nincs számukra más fedezék, csupán az autók.
Jade lappangott, számolászott. Ha kiürül a tár, előkaphatja a
másik Uzit, és a stukker is a hóna alatt lóg.
Egy rózsafüzérre való golyó – akár egy lánc gyorsan fogyatkozó
szemei – választja el a haláltól.
A nagytestű Renault gonoszul tornyosult az úton; orra az egyik
hóval borított, gazdagon termő almafa alá nyúlt.
Jade felsóhajtott, s a lombra célozva kilőtt egy sorozatot.
A tár kiürült.
A Renault előtt hasaló komiszokat hó- és almagörgeteg temette
maga alá.