Fable Jégtánc

– Mint például a háztartástan?
– Ne piszkoskodj, én nem akarok neked utat kijelölni, nem
mutatok rá életed fényes ösvényére, a magamét sem leltem meg
soha. Nincs is ilyen. Csupán azon merengtem el egy pillanatig,
hogy régen kifutottad volna magadból az egészséges
agresszivitást, ha hagyják. De ha ez megmarad benned, ha
állandósul, akkor már aligha mondható egészségesnek.
– Én meg azon gondolkozom, mi a fene van a hazudozással.
Tudod, azt hittem, csak gyűlöletből, félelemből lehet hazudni.
Létezik, hogy az ember szeretetből és féltésből is hazudásra
kényszerülhet?
– Hát persze – bólintott Tilton. – Kímélsz engem, ezért nem
teszed szóvá, hogy víz bugyborékol a tüdőmben. Kímélem magam,
ezért nem veszek tudomást arról, hogy szétzabál a kór. Máris
túléltem a halálom napját. Kímélsz a csalódástól, ezért nem árulod
el, hogy Nazirhoz szegődtél.
– Honnan tudod?
– Mit nem tud a roskadt szaxis?!
– Oké, beszéljünk arról, mit tud az agg bárzenész. Például eltart
és elvisel és talán még kedvel is engem, a nagy rakás problémát.
Mások koravénné válnak, ha feszélyezik a sráckorukat, én nem
koravén lettem, hanem későn-gyerek.
– Kinövöd. Tudod, most kedvemre való volna egy drámai jelenet.
Én itten haldoklom csendben, te meg a térdeimhez ülsz, és sűrűn
hulló könnyekkel a szemedben megfogadod, hogy sosem ölsz
embert.
– Megfogadjam? – kérdezte Jade komolyan.
– Ne! – rimánkodott Tilton. – Ne fogadj meg semmit. Gondoskodj
magadról, ahogy tudsz, s ha az a legjobb tudásod, amit Nazir annak
hisz, akkor élj aszerint. Engedelmeddel én még itt maradnék egy kis
ideig. Napról napra rohadtabbul fogom érezni magam.
– Napról napra szeretni foglak.
– Gyűlölni fogsz, mert rövidesen meghalok, ezzel hálálván meg a
szeretetedet.
– Fölényesen kijelentem: nem foglak gyűlölni. Hé, ne szólj közbe,
ez nem szentséges fogadalom, ez komoly ám! Neked az a helyed
nálam, hogy szeresselek. Ilyesmiben nem tévedek. Eleddig csak a