Fable Jégtánc

Az egyenruhás megroggyant.
A lépcsősor oldalához vetette magát, ám ez sem segített rajta.
Teste fedezetlen maradt, stukkeréért sem kaphatott.
Észrevette a fegyveres férfi közelében álló lányt, és
kétségbeesetten rákiáltott:
– Meneküljön!
Ekkor újabb lövés dörrent. Odalenn a másik tolvaj is rájött, hogy
ő voltaképpen mesterlövész.
Üveg robbant. Fék csikorgott.
A járőrkocsi lelassult, majd megállt. A zsaru a kormánykerékre
borult.
A kályhacső nadrágos fickó diadalmasan a levegőbe pattant,
ujjongó kiáltást hallatott, és futott tovább.
Villámgyorsan történt mindez.
Jade nem tudott arról, hogy döntött volna; a teste vitte.
Ellendült a korláttól. Elkapta a tolvaj csuklóját. A lendület
elsodorta őket.
Mire néhány lépcsőfokkal lejjebb, imitt-amott kissé összezúzódva
leszállt a fickóról, kezében az adoptált stukkerrel, vele már nem volt
több gondja.
A pasas lehunyt szemmel, mozdulatlanul hevert, legfeljebb két
lépésnyire a sérült rendőrtől.
Jade a zsaru fölé hajolt. Látta, hogy térdlövést kapott. Elvette tőle
a bilincset.
Visszalépett az ájult tolvajhoz, és a korláthoz lakatolta a
csuklóját.
A zsákmányolt fegyvert letette a fájdalmában vonagló
egyenruhás mellé.
Futásnak eredt.
Érzékelte, hogy olyan kihalt az utca, mint atomtámadás után. A
biciklisták eltűntek, csupán az ifjú motoros bőgette gépét a távoli
saroknál. Saját lármájától nem hallhatta a lövéseket, és mert
sorozatban megnyert krossz-versenyekről álmodozott, elkerülte
figyelmét, mi történik körülötte.
A csőnadrágos férfi néhány lépésnyire járt tőle.
Jade kitárta a járőrkocsi ajtaját. Megmozdította a kormányra
bukott testet. Átemelte a jobb oldali ülésre, majd a támlát kissé