Fable Jégtánc

vagy, hogy még el is sütöd! Nem tudom, mivel szedted össze a
rengeteg pénzt, de ha jól sejtem, nem lehet nyugalmas az életed.
Lám, még mindig a stukker! Zsebben hordod, habozás nélkül érte
nyúlsz! Ezt te nem engedheted meg magadnak. Ehhez te sok is,
kevés is vagy. Látom, megint csak kullogsz a szellemem után.
Ha más módon is, de Larry beérte a leányt. Fergeteges pofont
szánt neki, ám fellendített bal karja megroppant Jade könyökén.
– Ne csinálj jelenetet, papa. Elvégre az utcán vagyunk. Ne kezdj
ordítani se, hanem hegyezd a füled, sietek, otthon száz csecsemő,
kilenc szex-éhes szerető nyűge vár. – Látta, hogy apja szeme
fokozottan dülled, mégis zavartalanul folytatta. – Gondolj a Mercire,
meg egyéb kincseidre. Ha itt most cirkuszolni, pláne lövöldözni
kezdel, sittre visznek a hekusok, és megint leépül a karriered.
Szegény mama odalesz, ha visszakerül a prolik közé, pedig hát...
Na, jobbára efféléket tarts észben, mielőtt a stukkerért nyúlnál.
Ugye, neked fogalmad sincs, miért akarnál most hozzátok hurcolni
engem?! Már nem vehetitek semmi hasznomat. Hajdan én voltam a
ti félresikerült életetek mindösszes reménye, én meg aljasul
elvetéltem talmi álmaitokat. Az én életem akkor is az enyém, ha
általatok kaptam. Ne követelj hálát azért a szapora lihegésért,
amelyből megkeletkeztem. Fikarcnyi szeretetet sem adtatok. Nem
volt miből. Ti nem szerettek senkit, egymást sem. Nos, az ilyen
egyének ne nyúljanak késhez, stukkerhez, mert abból csak baj lesz,
országos, világos. Most viszont, ha megbocsátasz, mennem kell,
úgyhogy rakd el a pisztolyt, és köszönj szépen.
– Nem mész sehová! – vicsorított az apja, s szemlátomást
iszonyú energiát követelt tőle dühe féken tartása. – Velünk jössz, és
meghallgatod ítéletünket.
– Papa, a ti ítéleteitek senkit sem érdekelnek. Emlékezz, ti
voltatok a közröhej tárgya az utcánkban. Benneteket csak sajnálni
és lesajnálni lehet. Most fenn vagy, te tudod, hol. Kapaszkodj
erősen, és uralkodj az elmekórod fölött. Az lesz a legokosabb, ha a
stukkert lehúzod a slózin. Mélyen piti vagy hozzá.
– Megöllek! Már tudom, miért viszlek haza! Hogy ne lássa senki,
amikor szétlövöm a förtelmes pofádat!
– Papa, úgy beszélsz, mint egy rosszféle proli. Azokban a
körökben, ahová mindig is vágytál, a vagyon és a pucc édeskevés,