Fable Jégtánc

higanygőzlámpa fénykörében.
Elengedték egymást, Montana tágra nyílt szemmel nézte az
arcát.
Jade a férfi válla mellett a parkoló kocsisor árnyékából előtűnő,
lassan, fenyegetően közeledő alakokat figyelte.
– Tényleg taxit kellett volna hívnunk – sóhajtotta.
– Ne féljen, amíg engem lát – mondta Jaco. – Bízza rám,
elintézem őket. Figyeljen.
A férfi megfordult, felsőtestével eltakarva a lányt a közeledők
elől.
A fiatal, túljátszottan topis versenyzők merészen felgyorsították
lépteiket.
– De szép ruci – örvendezett az élenjáró fickó, ujjheggyel
megpöccintve Jaco zakóját. – Ide a bukszát, vagy a hitelkártyát!
Jade kilépett a férfitest árnyékából, és végigmérte a négy
legényt. Az egyik csúnya volt, a másik nagyon ronda, a többiek
csupán pocsékok.
– Egyikteket sem irigylem a társaságáért – mondta, mert nem
akart kimaradni az eseményekből.
Az élfickó felemelte a kezét. Rugós kés csattant a markában.
Montana összeborzongott.
– Juj – szólt hidegen.
A penge fenyegetően a hasa felé vágott.
– A hitelkártyát! – üvöltötte a srác.
Jaco a belső zsebébe nyúlt, és átadott egy kis kártyát a késes
szakembernek.
A fickó hátrált egy lépésnyit. A feje fölött lógó lámpa fényében
böngészte zsákmányát.
Hirtelen becsattintotta kését, és éles rikoltást hallatva futásnak
eredt.
Társai vágtában követték.
Jade ámult.
– Mit adott neki? A jóskártya pakliból a halált?
– Átvitt értelemben igen. Átnyújtottam a névjegyemet.
– Jó érzés lehet a népszerűség – látta be a lány. – Máris sokat
javult a közbiztonság.
– Na látja. Most már foghatok egy taxit?