Fable Jégtánc

– Négy pasas meccset néz.
– Mi ebben a vicces?
– Ugye?!
Tilton felnyögött.
– Felőlem bármi lehetsz, csak feminista ne legyél. Elmegy tőlük a
humorérzékem. Ígérd meg halódó barátodnak, hogy nem leszel
feminista!
– Nem leszek. De fenntartom a jogot arra, hogy jóízűen
elszórakozhassak a pasasok összes gőgjén, görcsén, dilijén.
– Hát persze – hagyta rá a szaxis.
Jade hátrafordult, és komolyan a szemébe nézett.
– Becsszóra nem fogod összekeverni az öncélú feminizmussal?
– Én talán nem, de mi lesz a többi pacákkal?
– Nem árt, ha beavatlak a férfilélek rejtelmeibe – mondta Bárd. –
Érzékenyek vagyunk; sosem szeretjük, ha nevetnek rajtunk, akkor
meg aztán pláne utáljuk, amikor éppen komikusan viselkedünk.
Ennyi az egész, jegyezd meg jól.
– Az ilyenek miatt mennek el a nők feministának.
– Mindjárt megérkezünk.
– Engem máris az foglalkoztat, miként fogunk innen hazajutni –
jegyezte meg Tilton. – Hát persze! Tavasszal lecsordogálunk egy
gleccserrel. Ha addig éhen nem halunk.
– Majd vadászunk.
– Errefelé már csak a zuzmó él meg.
– Egymásra is vadászhatunk, nemde?!
– A zuzmó roppant laktató, olvastam – szögezte le Jade.
– Igen, ha az ember rénszarvas – ismerte el Bárd, majd
előrehajolt, fejét kis híján a szélvédőbe ütve, s azt mondta: –
Szánnyomokat látok.
– Itt járt a Télapó! Siess, hátha utolérjük. Feladnám a
rendelésemet – ujjongott Jade, majd hirtelen behörgött egy korty
levegőt, s benn tartotta.
A terepjáró elsuhant néhány felszerszámozatlanul ténfergő,
villódzó izmú, gomoly leheletű ló mellett. Slank jegenyefenyők
nyújtóztak körös-körül. Száznyi ágemeletű, szélesen terebélyes,
méltóságteli cédrus magasodott közöttük; oly kirívóan széplett, akár
baromfiudvarban a kiterített farokuszályú páva; vastag ágait