Fable Jégtánc

Jégjáró.
Sachel nem örült a lány útjainak, vagy ha mégis, hát jól leplezte
örömét. Egyébként egy perc szabad ideje sem volt, ébredése óta
folyamatosan sztárolták, titkát kutatva: minden elképzelhető
eszközzel megvizsgálták, ám semmire sem jutottak annak
megfejtésében: ugyan mitől is éledt fel!?
Jade fel nem foghatta, miként lehetnek ilyennyire világtalanok az
orvosok, hiszen csupáncsak a holdkő medálra kellett volna
pillantaniuk a válaszért.
Egy szép, hideg napon Bárd megvadult. Kijelentette, hogy elege
van az aszalódásból, fel akar kelni, elmegy innen, haza, ahol
segíthet magán: hat számmal nagyobb a bőre hozzá képest, folyton
a saját csontjaiba üti-veri magát, tornázni, mozogni, edzeni akar.
Indul.
Orvosa lélekszakadva várta Jade-et.
– Beszéljen vele – kérte a doktor. – Senki nem hiszi el nekem, de
én tudom, hogy magának köszönheti az életét. Maga sírta,
könyörögte, szerette vissza őt, és ez az ember most megveszett!
Ha rohanásra vált, meghal! Fékezze, kérem!
Jade némi – vokálozással édesített – vita árán meggyőzte
Sachelt, hogy vesse alá magát az orvosok akaratának. Hiszen azok
megígérték, bármit művelhet, ha közben eltűri magán az
elektródákat, és amint a gép nyugalomra inti, ő szépen leereszt.
Bárd tehát sziámi ikréül fogadta a kardiográfot, együtt tekerték az
edzőkerékpárt, emelgették a súlyokat és mászták a bordásfalat.
Amint a gép besokallt, a zsaru leült, és az újságba lapozott.
Jutalmul a rehabilitációs részleg tornatermében tölthette napjait.
Jade sem unatkozott. Renis megbízásából ezúttal egy fiatal nőre
vigyázott.
A nő férje, mint sikeres üzletember, felhívta magára néhány
zsaroló figyelmét, és mert nem és nem fizetett, szigorúan
megfenyegették.
A pasas szerfelett bonyolult biztonsági berendezéssel szereltette
fel a házát, két behemót testőre nélkül a kertbe se ment ki. Három
hétnyi szobafogság után a felesége kezdett megzavarodni, és
folyton távozni kívánt otthonról.
A férfi látta a Több mint testőrt, és hallott Stefanie hercegnőről is,