Fable Jégtánc

szennyet, ám kisvártatva előcammogott a következő szörny, és
ismét elfeketült az úttest.
Jade eljátszott a gondolattal: mi lenne, ha egyszer,
egyetlenegyszer békén hagynák a havat; ha mindenki csak sétálna
rajta, hallgatná, miként nyeli el a léptek neszét, ha lovasszánok
futnának a tündöklő utcákon, és rénszarvasaival eljönne a Télapó?
Hullák a fedélzeten!
Egyszerűen nem hagyhatta, hogy folyton a véres tetemekre
gondoljon, de nem is tudott másra figyelni; ha egy pillanatra
kikapcsolt, kéklő tetőfény villant elé, s újra fohászkodnia kellett. A
gyűrűhöz.
A gyűrű, mintha a körülötte csapongó gondolatok keltették volna
életre, felizzott az ujján. Talán azért, mert a dupla kesztyűben –
gumi és csipke – már-már habzón izzadt a tenyere.
Végre elhagyta a karneválozó negyedet. Szögletes,
képzelettelenül tervezett épületek közé ért, melyek úgy kuporogtak
körös-körül, akár a rossz sors titáni dobókockái, melyekkel valaha
eldöntötték: itt pedig szürkeség lészen, s az lett. A kockák ott
maradtak, ahová gurultak, s lassan bevonta őket a kedvetlen
penész. Az ablaktalan raktárépületek rozsdás redőnyei a néptelen
utcát vicsorogták, a lámpák nem kínlódtak a fénnyel, jószerivel csak
a hó világított, az egyre mélyülő, háborítatlan-gyönyörű hó.
Jade mégiscsak visszakívánkozott a hóekék biztonságos,
szervezett világába, de főként haza vágyott, Tilton közelébe; a szaxi
hangját sóvárogta, a csúfondáros, édes-bús, harsány dallamokat
vágyta, a zenehangokra csimpaszkodó, azoktól elszaladó,
incselkedő szavakat akarta hallani, átforrósodott teás bögrével a
kezében, tárnicskék köntösben; otthon.
Rozsdarágta tábla bukkant elé, sarkaiba málladozó hópamacsok
kapaszkodtak, 2434 – olvasta Jade, s fellélegzett.
Megérkezett. A megbízást teljesítette.
Itt leállítja a motort, kilép a halottaskocsiból, és meredt sarkain
eltipeg a térdig érő nyirokban. Taxiba nem ül, talán meg se fagy.
A nem túl széles úttest összeolvadt a keskeny járdával, melynek
nyomvonalát csak a roskadozó fák jelezték.
Jade halálos komolysággal, indexelve bekanyarodott az egyik fa
alá.