Fable Jégtánc

– Nézd már meg, mi van a házban! – visította a kérdezett. – Vidd
a pisztolyodat!
– Jó, jó! Maradj itt, és ne mozdulj! – mondta Larry, mint talpig
férfi.
Lemászott az ágyról. Nem keresgélte a papucsát – pedig nem is
találta volna – indult mezítláb.
Íziben rágyalogolt a töltényekre. Feljajdult, majd elvágódott.
Koponyájával kis híján lehasította az ágy sarkát.
Dühödten szökkent talpra. Rohanvást igyekezett az ajtóhoz.
Szemernyit sem látott. Így hát éktelen robajjal landolt a félig nyitott
ajtó élén, amely a sípcsontjától a homlokáig érő fájdalommal
ajándékozta meg.
Larry dühödt oroszlánüvöltést hallatott. A folyosóra sántikált.
Kitapogatta a villanykapcsolót, ám meg nem mozdíthatta, mivel ezt
a pillanatragasztó nem engedte.
Jade a lépcső tetején várta a célszemélyt. Vele ellentétben
tűrhetően látott, ha csak körvonalakat is. Legurított a lépcsőn egy
faszobrocskát.
Larry lélegzetvételnyi szünetet tartott az őrjöngésben. Úgy hitte, a
betolakodó menekül, az ő lépteit hallja. Megsarkantyúzta magát, és
utána robogott. Elsüvített a falnál lapító lány mellett.
Jade nem hagyta ki a ziccert. Fellendített lába elkaszálta a
pasast.
Larry ekkor már elérte a végsebességét. Ezért aztán úgy
szárnyalt a földszintig, hogy szinte nem is súrolta a lépcsőfokokat.
Hasmánt érkezett, egyenesen a lejáró aljába készített fotelbe,
amelyet lendületből elsodort.
Jade nesztelenül lefelé indult.
Hildy hangja hallatszott az emeletről:
– Mi van? Elkaptad?
– Azt hiszem – lihegte Larry, elszántan fojtogatva a fotel karfáját.
Jade elsurrant mellette.
– Hívd a rendőrséget! – vijjogta az asszony.
– Hülye vagy?! – nyikkant a férfi, a kérdést félig-meddig magához
intézve, hiszen felismerte, hogy nem élőt, de nem is embert
szorongat.
Lemászott a fotelról, és átvágott a szalonon. Azaz csak átvágott