Fable Jégtánc

felborzolódott.
Az első pillanattól kezdve zavarta valami a rábízott feladatban.
Nem került komolyabb fejtörésébe, hogy rájöjjön, mi nyugtalanítja.
Nazir nem azért eresztett rá három durva dromedárt, mert ő
elfelejtette előző esti randijukat, nem. A madám döntését főként a
ma esti megbízás motiválta. Jade-nek fel kellett keményednie,
elvégre négy férfi ellen indult akcióba, mi több: "feltehetően" négy
ellen, úgyhogy a négy pacák akár öt, de hét is lehetett, három
aligha. Ki tudja, talán valamennyien szumó-birkózók, vagy befutott
pankrátorok; esetleg Hulk Hogan és tanítványai személyesen?!
Akárhonnan nézte, minden irányból azt kellett látnia, hogy
nemigen úszhatja meg stukkerhasználat nélkül.
És pontosan ez a momentum zavarta.
Holott ezúttal Bárd nem láthatta működés közben, és feltehetően
holnap sem fogja látni őt, mint videosztárt; hiszen a
zsaru-helikopterek csak elvétve cirkálnak elhagyatott, huszadrendű
országutak mentén.
E gondolatmenetből arra a következtetésre kényszerült, hogy
nem Bárd tartja vissza őt bárminemű jóvátehetetlen tettől; ő maga,
önként berzenkedik. Talán a motoros leszámolás látványa, esetleg
Alain halála idézte elő ezt az elváltozást. Hiszen kísérteties
álmaiban megjelent a két motoros fickó, felbukkant Alain – és
délutáni rémálmát immár a félszemű srác stukkere által rettegésben
tartott nővér alakja tetézte.
Jade kikapcsolta a magnót. Hát persze. Pszichés befolyás érte, a
tudatalattija felől, amerről köztudottan védtelen. Cohent hallgatva
folyton Bárd hangja motoszkált benne, ám a furmányos zsaru
ezúttal nem énekelt, hanem a lelkére dumált. Gyávítgatta őt.
A lány megkönnyebbült. Megvan a bűnbak. Mivel mindeddig
csak vele került elvi ellentétbe, ideje volna kinevezni Bárdot örökös,
tiszteletbeli bűnbaknak.
De mit számít, mit gondol Bárd az ő cselekedeteiről?!
Nos, a zsaru tépődései láttán Jade-nek mindig súlyos
mondanivalójú regények jutottak az eszébe, amelyek azt az
üzenetet hordozták, hogy a legszorosabbra kötött kapcsolatot is
felőrölheti az egyik fél – többnyire a hanyatt-homlok lelkiző egyén –
összeroppanása. Márpedig a zsaru előbb-utóbb elér arra a pontra,