Fable Jégtánc

– Meg kellett ijesztenem őt, mert elvállalta néhány gyanús cég
könyvelési ügyeit, majd arcátlan zsarolásukba kezdett. Ezt
egyébként utóbb szedtem ki Nazirból, mert amikor megálltam Larry
ágya mellett, még gőzöm sem volt arról, ki a kliens. Hozzá sem
nyúltam, mégis hullára kicsináltam idegileg. Ha arra gondolok, hogy
meg is érdemelte, akkor sem érzek semmiféle elégtételt, mert a
másik oldal is épp olyan szennyes, mint ő.
– És szép lassan beszennyeződtél te is.
– Mindenfelől – bólintott Jade.
– És nem bírod elviselni?
– Nem, képzeld, hogy nem. Amióta fel is fogom, nem bírom
elviselni.
– És azt gondolod, ha nem eszel, nem kelsz fel, nem mész ki,
akkor elemészt a szégyen? Nem emészt el.
– Hátha mégis. Te zombi lettél, Chris-Max vidékre utazott, Jacót
nem tudom megszeretni: egyedül vagyok, meghalok.
– Jézusom, mekkora kölyök vagy!
– Nem vagyok kölyök! Nemrég vizsgáztam érettségből, ott hever
a passzus a bugyijaim alatt, rámában.
– Oké – mondta Bárd csitítólag. – Mielőtt zombi lettem volna, úgy
vetted hasznomat, hogy mindent megcsináltál, amit én elleneztem.
– De most már nem ellenzed.
– Ha ezen múlik, továbbra is távol tartom magam tőled.
– Amikor jöttél, azt mondtad, a barátom vagy.
– Amennyivel több vagyok annál! Gondolj bele, csak nálam van
priuszod, a gengszter-nyilvántartóban nyomod sincs. Jól van, kicsi
bige. Emésztődj, majd csak kifő belőle valami. Chris-Maxed
nemsokára hazajön, és te bevallod neki, hogy nem az vagy, akinek
hisz. Az a tiszta szemű fickó meg fog érteni. És talán újra
visszaszépülsz.
– Ha vársz egy kicsit, kisminkelem magam, és meglátod, milyen
szép vagyok.
– Kis bige, sminkelhetsz, maszkolhatsz, tök hiába. Kár a
habarcsért, ha belül nem tündökölsz. Olyan a szemed, mint egy
kialudt mécses.
– Mindent elkövetsz azért, hogy meggyűlöljelek.
– Mindent elkövetek. A fene tudja: miért?