Fable Jégtánc

– Na ne.
– De – bólintott Citrom. – Nazir háborúra készül, ám pech,
mindenki ellenzi a tervét, és szövetségesek nélkül tapodtat sem
juthat közelebb a céljához. Félre a pletykát, a mi programunk
másról szól. Hazavisszük a Mercit a gazdinak. Leverjük az értelmi
főnököt a házában, aztán leverjük a szerelőket a műhelyben, és ha
kis szerencsénk van, még nem mázolták át, szét sem szedték a
kocsit. Milyen stratégiát ajánlasz? Terheléses frászt, mint a
sörözőben, vagy késleltetettet, mint legutóbb, a fegyverszerzéses
buliban?
Gyalogláb mendegéltek, hogy könnyebben
szétspriccelhessenek, ha bajba jutnak. Jade, arcát a babráló szélbe
simítva, eltöprengett.
– Legyen késleltetett frász – javallotta.
Ez azt jelentette, hogy valaminő ártatlan trükkel kicsalják a
házból a célszemélyt, s amikor az látja, hogy minden rendben,
visszatér a hajlékba; ám időközben egyikük besurran a háta mögött.
Aztán odabenn a házigazda frászhatású meglepetésbe botlik.
Így működött ez akkor is, midőn Nazir adott egy címet, ahonnan
egy koffernyi fegyvert kellett elhozni. Egyikük kicsalta a lakás tulaját,
közben a másikuk belopódzott, majd a balhé kitörtekor beengedte
társát. Végül Citrom méltatlankodva cipelte az ólmos koffert a
városon át, bokortól bokorig.
Lementek a térképről, és már ott is voltak. Félig-valameddig kész
házak ácsorogtak a hűvös éjben, út még csak a tervrajzokon
létezett. Titáni vakondtúrások között óvakodtak előre, s nem csupán
arra ügyeltek, hogy észrevétlenek maradjanak, a cipőjükre is
vigyázniuk kellett, a tenger sár miatt.
Jade végignézett magán. Válogatott ruhadarabjai feketéllettek.
Tollal bélelt mellénye férfiasan erőteljessé torzította formáját.
Felhúzta a kesztyűt, sapka alá gyömöszölte a haját, arca elé
illesztette a mattfekete pillangó maszkot.
Citrom is tollászkodott. Néhány mozdulattal később úgy festett,
akár egy fekete nindzsa.
– Aztán nehogy Jackie Channek képzeld magad – óvta a lány.
– Nem fogok baromkodni – ígérte a hongkongi.
A célszemély háza az épülő negyed közepe táján emelkedett.