Fable Jégtánc

Jade komolyan rosszul lett.
Ilyen akció – gyors, pontos, váratlan – legfeljebb egy kobrától
várható.
Honnan a fenéből tudta a pasas, hogy nincs egyedül? Ettől
ötcsillagos és turbó?
Citrom – a ráborított kanapé alatt – nem teketóriázhatott.
Tüzet nyitott a fotelra.
A lány oldalról látta a csuklyás fickót.
Aztán sehol sem látta.
A pasas eltűnt!
A hongkongi – mivel lövéseire senki sem felelt –
elbizonytalanodott.
Odébb gurult előbbi helyéről, és a szemét meresztgette a
sötétben.
Ekkor Jade megpillantotta a fantomot.
A pasas a szobát megkerülve Citrom háta mögé jutott.
A lány kiáltani akart. Talán azt, hogy ELÉG!
Azután mély csendben maradt.
Levegőt sem vett.
A férfi lelökte fejéről a kámzsát. Görnyedten előrevetődött.
Elkapta a hongkongit, és karját megroppantva megszabadította
fegyverétől.
A kis fickót maga elé tartva felemelkedett.
Ha netán takarózni akart volna vele, nem volt szerencséje:
minden irányban kilógott mögüle.
Erre magától is rájött. Visszahúzódott a feldöntött kanapé
fedezékébe, és azt mondta:
– Gyere elő!
Jade nem moccant, jóllehet tudta, hogy konkrétan öt szólítják.
Immáron semmit sem látott; az ülőbútor bevált, mint fedezék.
Viszont kitűnően hallotta: pankráció alakult ki mögötte.
Citrom nem olcsón adta a bőrét. Kiszabadította magát, és
szembeszállt a pasassal.
Öklök pufogtak, dörögtek.
Azután csend lett.
Jade hiába hegyezte a fülét, szemét. Semmit sem érzékelt.
Ebből tudta: a kobra felé kúszik.