Fable Jégtánc

Ekkor a terepjáró mellé ejtett Del Maar újfent erőre kapott, és a
Range-be vetette magát. A motor azonnal felbizsergett.
Bárd lehajolt Jade-ért. Egymásba kapaszkodva gurultak félre a
feléjük csörtető kocsi útjából.
A sérült lábú bérgyilkos kerekre tágult szemmel, rémülettől bénán
bámulta a rárontó Range Rovert.
A zsaru bepattant a Blazer kormánya mögé, és azonnal indított.
Jade még a beszállásnál tartott; a nyírfák alól elrugaszkodó kocsi
lendülete kényelembe helyezte sajgó testét az ülésen.
– Jól vagy? – kérdezte Sachel.
A lány elhalóan sziszegett. Kínjain nem akart osztozni a Range
Rover üldözésével elfoglalt Sachellel. A rábízott fegyvereket
rakosgatta, pakolászta; kíncselekvés volt ez is: ha ölbe vette, ha
lábhoz tette a két stukkert és a géppisztolyt, azok mindenütt fájtak
összezúzott tagjainak.
– Te zsaru – nyögte a lány, felhagyva a fegyverbazár
elrendezésével –, fogadni mernék, hogy neked már volt dolgod Del
Maarral. Az az impresszióm, hogy a pasas fél tőled.
– Volt vele dolgom, de nem úgy, miként te gondolod. Egy
gyurmaszalonban futottunk össze, ő is húsnézőben járt ott, meg én
is. Két robusztus testőr és egy flaskahordozó volt vele, utóbbi
szorgosan cumiztatta a gazdát. Del Maarról lesírt, hogy nem
tetszenek neki a kedvéért pofozkodó atléták. Egyszer csak előttem
termett, és felszólított: mutassuk meg nekik, milyennek kellene
lenniük. Elfogadtam a kihívást. Del Maar részeg volt, s mint olyan, a
józan átlagembernél ütés- és nyűgállóbb, viszont nem volt formája
csúcsán. Mélyen belevertem a tatamiba. A magam részéről
semmire nem következtettem a sikerből, ám úgy látszik, ő igen.
A Range Rover száguldott előttük. A széles fejtámla eltakarta a
kormánynál ülő alakot. Körös-körül sokasodtak a lámpák, élénkült a
forgalom.
Jade marokra kapta a stukkerét, és a támlára célzott vele.
Sachel félretolta a kezét.
– Ne itt. Miért nincs egy CB-rádió ebben az átkozott kocsiban?!
– Képzeld, sziréna sincs!