Fable Jégtánc

Levette az egyenruhás derékszíjáról a bilincset, és rácsattintotta
az eszmélődő tolvaj csuklójára, majd a karperecnél fogva letépte a
fickót az ajtóról.
– Állj fel – mondta hűvösen.
A pasas fél könyékre támaszkodva felült; alattomos pillantása
fel-le cikázott, arca elsötétült.
– Ne törd a fejed – figyelmeztette Jade. – Ezt nyugodtan rám
bízhatod. Feltápászkodnál végre?!
Nem várt tovább, a hajánál fogva felsegítette ültéből a fickót.
Mire a csőnadrágos alak felocsúdott, a lány a hátsó ajtó kilincséhez
bilincselte a karját, majd visszahuppant a kormány mögé, és a
gázra lépett.
A pasas felfogta, mi vár rá. Rekedtes üvöltést hallatott, szabad
öklével az ablakra sújtott, ám nem tombolhatott tovább;
koncentrálnia kellett.
Jade hátramenetbe kapcsolt, megtekerte a kormányt, gázt adott.
A tükörben látta, hogy foglya is buzgón manőverezik, nehogy
lemaradjon valahogy. Gyorsan, ügyesen megfordultak.
A járőrkocsi jó tempóban haladt visszafelé, az események
kiindulópontjához; a lépcsőn hátrahagyottakhoz.
A hátsó ajtóhoz bilincselt pasas elkeseredetten loholt mellettük.
Jade a sebesültre pillantott. A fiatal zsaru erőlködve lélegzett,
homlokán verítékcseppek gyülekeztek.
A lány felsóhajtott; erre a fordulatra egyikük sem számított, talán
még az Audi elkötésén fáradozó fickók sem hitték volna, milyen
hirtelen megtörténhet, hogy kis tolvajból rendőrgyilkos váljék.
Min múlott? A kevésen? A véletlenen?
"Rendőrgyilkos"?! Szinte babonásan lökte félre a gondolatot. A
zsaru él, és életben kell maradnia!
Lefékezett a lépcső tövében. Elsöprő dühétől hajtva kiugrott a
kocsiból, és leütötte a kifulladt fickót.
A járgányt megkerülve a sérült rendőrhöz hajolt. Kinyitotta
zubbonyát, szembenézett a sebbel.
– Megúszod – mondta megkönnyebbülten, látván, hogy a golyó a
kulcscsont alatt hatolt a testbe.
A zsaru bágyadt fintorral válaszolt. Megmozdította a karját, és
megfogta Jade kezét.