Fable Jégtánc

– Azért jöttem.
– Feküdj a hencserre, rögtön jövök.
– Mit csináljak?! – hörrent Jade. Nem mintha nem értette volna.
Mindamellett a pasas nem úgy festett, mint akit marcangol a
vágy.
– Ha nem jó a hencser, vágd el magad a szőnyegen. Remélem,
nincs rajtad harisnyanadrág, mert attól lehervadok.
– Azok odakinn egy szálig lopott kocsik?
– Azt hitted, vettem őket? Én a szellemi apportot adtam a
vállalkozáshoz.
– Na persze. Nem újság.
– Társalgunk, vagy kettyintünk? Tedd le a nadrágodat, de a többi
cuccot hagyd magadon. Nem bírom a libabőrös csajokat.
– Nem társalgunk, nem kettyintünk. És ha nem is vezetünk,
márpedig nem vezetünk, mert ugyan mit tanulhatnék még tőled,
akkor üdvözlégy, elmegyek.
– Egy fenét mész el. Amikor már ennyire begerjedtem.
– Ami most rád jött, nem szex, hanem erőszak.
– Hívd, aminek akarod. – Olasz megragadta a lány csuklóját. –
Ne pakold magad, a múltkor tök vazelinozottan mentek a dolgok.
– A múltkoriról csak annyit, hogy oly rövid idő alatt oly sokat még
sosem unatkoztam.
Olasz megvakarta az állát. Töprengőnek látszott. Jobb keze
azonban változatlanul présben tartotta a lány csuklóját.
– Kifejtenéd, hogy mit akartál mondani? – kérdezte végül,
sehová sem jutván a megerőltető gondolkodással.
– A te szex-tudásod olyan, mint egy lapos közhely. Senki nem
kér belőle másodszor. Még mindig nem érted? Engedd el a
karomat, mert az enyém. Hulla dühös vagyok, és nem szeretnélek
éppen téged lábközt rúgni, mivel hálás fajta vagyok, és észben
tartom, hogy mégiscsak tőled tanultam vezetni.
Olasz bámulatos éleselméjűséggel kapcsolt.
– Nem akarod a kettyintést?
– Mi az, hogy nem akarom?! Ha kell, az életed árán
akadályozom meg.
– Ugye, csak hülyéskedsz?!
– Mi az, neked hélium van a fejedben? Engedd el a karomat,