Fable Jégtánc

lelkekbe hatoltak.
Jade az ablakból nézte végig a repülőgép pusztulását; attól félt,
hogy ráomlik a ház, robbanástól, tűztől, kínpusztulástól tartott, ám
minden rettegettnél iszonyúbb rossz következett. Látta az utasok
szörnyhalálát, majd azt is, miként alakulnak át zombinál is
viszolyogtatóbb rémekké, hogy megrohamozzák az embereket, az
élőket. Kísértetkoponyák rajzottak az ablak előtt, esőcseppekként
csordultak le az üvegen. Midőn egy pillanatra eltűntek, az alkonyat
megsűrűsödött, s megdöndült az ajtó.
Jade sarkon pördült, s nem hitt a szemének, holott már eddig
sem igen hitt neki: az ajtó élesen kirajzolódott a krémes
szürkületben, más-világi, bíbor izzás keretezte.
A lány körülpillantott a szobán, s az asztalt választotta, de tüstént
nevetést hallott; azok nevettek: rajta. Hogyan is hihette, hogy
megakadályozhatja őket a bejutásban!? Akár asztallal, akár
falakkal, bármivel?!
Mégis futásnak eredt, ráhajolt az asztalra, és elindult vele a
parázsló szegély felé – későn, hiszen a szellemfők már benn voltak,
a falakon folydogáltak, áttűntek a tévé képernyőjén, felmerültek a
parketta rései közül, előszivárogtak a szekrényből.
Jade mindenesetre az ajtó elé tolta az asztalt. Legalább ott ne
jussanak be. Amikor végzett, a falhoz simult, hiszen nem volt több
tennivalója.
Aztán csak állt lélegzet-visszafojtott, dermedt undorban, s
már-már irigyelte a körülötte rajzó lényeket: azok csak
szörnyethaltak, ám ő szörnyetélt.
Ekkor a tátongó szemüregű, csont-vigyorú szellemfők arcot
öltöttek, s csupán félig-meddig testetlent. A lány által ismert, a
lelkiismeretében lappangó emberekre emlékeztettek, hasonlítottak;
megjelenítették mindazokat, akiket valaha megbántott, akiknek
ártott, akiket gyűlölt, de azokat is, akiknek bántódásától tartott.
Jade, noha tudta, hogy álmodik, eleven-élesen látta az izzó
ajtókeretet, mint már annyiszor e gyakorta visszatérő rémálomból
menekültében. Kábultan próbált kiserkenni az ágyból, ám hajszálra
olyan tehetetlennek érezte magát, mint a hátára fordított
teknősbéka.
Vállat vont, és fekve maradt. Fenébe az éjszakai