Fable Jégtánc

Elhátrált a folyosón.
Jóindulatát bizonyítandó, a földre dobta stukkerét.
A fürdőszobába menekült. Magára zárta az ajtót.
Gyanította, hogy ezzel legfeljebb három másodperc haladékot
nyert.
Jól sejtette.
A ház ura rányitott: lábbal, zsaru-mód.
Jade tovább hátrált. Elbotlott a zuhanytálca peremében. A falba
verte a fejét.
Kábultan lecsúszott a csempén.
A pasas fölötte termett, és kinyitotta a csapot.
A hideg víz záporában a lány végre elsírhatta magát.
A zsaru elkapta a pulóverét, és talpra rántotta.
Fél kézzel hátranyúlt, és felkapcsolta a tükör fölött lógó lámpát.
Letépte Jade sapkáját.
És felnyögött:
– A kurva életbe!
– Nem tudtam! – szipogta a lány.
Bárd elzárta a vizet, sarkon fordult, és kiment.
Csak néhány percig maradt távol.
Amikor visszatért, Jade-et ugyanott találta, ahol hagyta.
– Kelj fel! – mondta.
A lány nem mozdult.
– Esküszöm, nem tudtam, hogy te...! Nem baj, ha nem hiszed el
– hebegte csattogó fogakkal.
– És ha nem én, hanem más? Mi a különbség?!
Jade feltérdelt, és kimászott a kőre.
– Nincs mentségem – felelte. Előrenyújtotta karjait. – Rám
teheted a bilincset.
– Már rátettem a kollégádra a garázsban. Nincs több.
Bárd komoran nézte a vizes ruhában didergő lányt, azután
sóhajtva mellé térdelt, lefejtette pulóverét, kifűzte cipőjét, lehántotta
nadrágját, végül fürdőlepedőt dobott rá, felnyalábolta és a
hálószobába vitte.
Majd' egy méter magasról ejtette az ágyra.
Szégyenében Jade nyekkenni sem mert.
A zsaru ráborította a takarót, és leereszkedett mellé.