Fable Jégtánc

A zsaru, udvarias pasas lévén, az albínót is előreengedte, miként
a lufi madzagját engedi el az ember. A jégszemű a levegőbe
emelkedett, ám mert nem volt benne elegendő gáz a
fennmaradáshoz, le is bucskázott.
A kényszerleszálló mögött felbukkant Bárd. Nem egyszerűen
kockás, hanem francia-kockás volt a homloka. Toronyiránt haladt,
két lépéssel Montana előtt termett, hajszálnyival előtte lefékezett,
majd lehajolt, hogy egyvonalba kerüljön az arcuk.
– Montana, túlment minden határon! Most sittre vágom
emberrablás miatt!
– Kit raboltam el? – hökkent meg a férfi.
A kretének kiillantak az ajtón.
Bárd megemelte a hangját.
– Jade-et.
Montana felnevetett.
– Szamár ötlet. El van rabolva, kedvesem?
– Nem vagyok elrabolva, igaz, nem is önként jöttem – felelte a
lány.
Bárd megszemlélte egymás mellett fecskéző, meghitten
pezsgőzgető kettősüket.
Ellépett Montana elől. De homlokán továbbra is gyököt lehetett
vonni.
– Fenntartom a vádat – mondta.
– Jó, akkor menjünk bele a részletekbe. Elraboltattam Jade
Ullmant. Létezik egyáltalán Jade Ullman? Nem létezik. Az ország
rendőrsége régóta keresi az eltűnt kislányt. Keresi, keresgéli, és
nem találja. Szegény, talán már meg is halt. Nos, mit kezd ezzel a
csekélységgel?
Úgy festett, Bárd nem tud vele mit kezdeni. A lányhoz fordult;
tüstént felfedezte drámai orrsérülését.
– Ezt Montana pojácái tették veled?
– Ezek kretének ahhoz – nyugtatta Jade. – A gályán nyomtak
orrba. Ne idegeskedj, semmi okod rá. Nem mondtam el neki
semmit. Mindent tud.
– Klassz – bólintott Bárd. Elvigyorodott. Ám úgy festett, homloka
kockás marad, amíg a maffia-trón várományosa a közelében
tartózkodik.